Mikor kiderült, hogy jövünk Madridba, az egyik 0. elhatározásom az volt, hogy ezzel a tánccal itt én mindenképp meg szeretnék ismerkedni. És hogy hol találkoztam vele korábban? Hm, ezen nekem is gondolkodni kell kicsit. Na lássuk!
Almodovar Volveréből ez az egyik kedvenc jelenetem. Hátborzongatónak tartottam első látásra-hallásra is, ahogyan Penelopé Cruz énekel. Azóta persze tudom, hogy nem az övé a hang, Estrella Morente a tulajdonos, de a varázs nem veszett el így sem, sokadik látásra-hallásra sem. :)
Mikor néhány éve Andalúziában jártunk, nem hagytuk ki a flamenco előadást Granada tablaoiban (flamencos hely vacsival, általában valami hegyoldalba fúrt barlangocskában). Lenyűgözött az a rengeteg energia, ami ebben a táncban (is... ;)) van.
Aztán még otthon Lippai Andrea vezetésével volt szerencsém először egy óra erejéig belekóstolni a flamenco táncrészébe. Ács Bea latin lady style workshopjára vendégművészként hívta meg Andreát, hisz a salsa ugye egy keverék, és bizony érkezett egy-két mozdulat a flamencoból is.
Valahogy így került fel ez a dolog a bakancslistámra. :)
Megérkezve Madridba, miután megmelegedtem, neki is kezdtem a "flamencot akarok tanulni" projekt megvalósításának. Külföldiként a kezdeti probléma, hogy akkor melyik iskolát is válasszam? Nálam a következők mentén dőlt el a dolog:
- Milyen iskolák vannak a környékünkön?
- Ezek közül melyik tanít csak spanyol táncokat? (Én ugyanis kicsit fázom az olyan iskoláktól, ahol a hastánctól a sztenderden át a néptáncig mindenhez értenek...)
- Melyik suli honlapja a legigényesebb, esztétikusabb, és legszimpatikusabb a 'pofafüzetes' megjelenése?
Az első óra alkalmával egy bájos nagyi fogadott a recepción, aki - ugyanúgy, mint bárki otthon, aki nem beszél külföldiül - szépen, lassan, artikuláltan és hangosan elmagyarázta nekem, mi a dörgés. Minden második mondatnál megkérdezte, hogy értem-e. :)
Az órát végigküzdve megállapítottam, hogy ez bizony kutya nehéz. A tartás, a ritmusok, a kéz- és lábtechnika, minden új volt (milyen meglepő...). De úgy gondoltam, hogy érdemes folytatni, annál is inkább, mert nem csak "fát vágnak" az iskolában, hanem tanítanak egy kis zene- és tánctörténetet, "hallást" (mi ez? hány negyedes? felismeritek?). Szerintem a legnehezebb ezt tanulni és tanítani, mert bizony a laikusok számára közel sem magától értetődőek ezek a dolgok.
Sokáig nem értettem azt sem, mi ebben annyira megerőltető, miért szakad a víz minden táncosról. Oké, hogy a tartás kemény, de ahhoz csak hasizom kell, meg egy kis comb (pl. sose gondoltam volna, hogy a kvadricepsz szóra spanyolul szükségem lesz ... :D), a karmozdulatok lassúak, kecsesek, a láb meg nem mozog olyan sokat. Aztán a 3. hónapban, amikor már az alapok megvoltak, és egy gyorsabb koreográfiát tanultunk, rengeteg lábtechnikával, megértettem, hogy miért nem kap levegőt a táncos 3-5 perc után.
A tánciskoláról még annyit, hogy hihetetlen családias hangulat van, gyorsan befogadtak. És persze egyre jobb a helyzet, ahogy az öltözői dumapartikba is be tudok szállni. A társaság finoman szólva is vegyes, de azért többségében spanyolok vannak. Voltam olyan órán, ahol kb. 7-8-an voltunk, ebből volt egy bolgár, egy francia, egy ázsiai és jómagam magyarként...
És hogy illusztráljam valamivel, hogy ez a flamenco dolog itt egészen komoly, íme egy fotó a Decathlonból. Külön szekció flamenco szoknyával, cipővel... :)
Ezt a bejegyzést (mint az elmúlt hónapok aktivitásából kigondolhattátok) viszonylag rég kezdtem el írni. Nos, az aktuális fejlemény, hogy bizony már nem a kezdő csoportban folytatom szeptemberben. Örömmel fogadtam a tánciskola javaslatát, miszerint egy csoporttal feljebb tessékeltek. :) Majd elválik, hogy beletörik-e a bicskám, akarom mondani, a tánccipőm...
