El Escorial

San Lorenzo egészen közel van Madridhoz. A városka igazán rendezett, hangulatos, és mivel magasan fekszik, remek a kilátás. A palota pedig lenyűgöző. Rengeteg műkincs mellett a legérdekesebb talán az, hogy szinte az összes spanyol király itt nyugszik a Panteón Realban. A helységben igazi királyi pompával teremtettek méltó nyughelyet számukra: aranybevonat, vörös jáspis és fekete márvány.
A városka látnivalóit két felvonásban tekintettük meg: egyszer "csak úgy" kimentünk, mert egyébként is Madrid északi részén volt dolgunk. Útközben minden évszakot láttunk, pedig március utolsó hetéről beszélünk. Madridban szinte nyár volt, ragyogó napsütés, pólós idő. Lelkileg teljesen tavaszra hangolva pattantunk be az autóba, irány San Lorenzo. Ahogy egyre feljebb jutottunk a hegyekben, és havas autók jöttek szembe, előttünk pedig a havas csúcsok tornyosultak, nem hittünk a szemünknek. Egy kiadós eső (mennydörgéssel körítve, mint egy igazi nyári zivatar...) már útközben éreztette, hogy nem minden annyira tavaszi, mint gondoltuk. Felérve San Lorenzoba, havasesőhöz is volt szerencsénk, olyan igazi "vízszintesen eső" novemberihez.
A viszontagságok után végül megérkeztünk, de látva a palota méretét, úgy döntöttünk, hogy a nyitvatartásból hátralévő 1 óránál többet érdemel (ezt jól gondoltuk!), így ez alkalommal az óvárosban sétáltunk kicsit. Hogy hűek legyünk a spanyol tempóhoz, beültünk egy cukrászdába, ahol Peti szembeszállt egy féltégla méretű habos süteménnyel. A sütemény nyert, és Peti ezt a vereséget azóta is meglehetősen fájlalja. :)
A második felvonásban szakadó eső fogadott minket. Nem is bántuk, hogy beltéri program mellett döntöttünk, és hogy már láttuk a várost és a kilátást, amiből a fejünkre ült felhő miatt semmi sem maradt aznapra. Persze vannak kerengők és hangulatos belső udvarok a palotában, amik változatossá teszik az épületet, amiken át lehet sétálni - normál esetben. Szakadó esőben, amikor a ruhatár a túlsó sarokban van, neked pedig át kell jutnod úgy, hogy nem is vagy benne teljesen biztos, hogy tényleg ott vár az áhított ernyő, és az udvarka közepén hömpölyög a víz, mindezek a hangulatos, fedetlen részek kevésbé kellemesek...
Mindamellett, hogy az El Escorial vitathatatlanul gyönyörű műemlék, praktikusan közelítve a dolgot: a madridi nyári hőség elől ide érdemes lesz elmenekülni hűsölni.
Itt egészen jó képeket találtok a palotáról. Igen, van hó itt is, mi is láttuk! Tényleg!

Ismét egy kis zene

Aki a következőkbe belenéz, szerintem megbecsüli majd az otthoni kínálatot. Következzék a "Kapcsold ki a rádiót! MOST!!!" sorozat. (Ha igazán kemény vagy, az elsővel kezded!)

A legnagyobb büntetés számomra a következő barcelonai zenész. Szerencsére őt viszonylag keveset hallani. :)
Jarabe de Palo - Hoy No Soy Yo

A dal címe alapján keresi a fényt. Szerintem a hangokat is...
Efecto Pasillo - Buscando Una Luz

Őt hatalmas sztárnak érzékelem a médiából, a dal lépten-nyomon utólér, ha nem vigyázunk. Hááát...
Antonio Orozco - Temblando

A büntetés eddig tartott. A kitartóaknak a végére jutalmul egy olyan, ami már egészen hallgatható, tempós, dallamos, tizessel kezdődő helyezéssel a toplistán:
Juanes - Mil Pedazos

Az extra bónusz pedig pihentetőül ez a kellemes romantikus dal, immár a tágabb spanyol világból (venezuelai és mexikói előadók). Csajok, a latin macho sztereotípiája maximálisan megtestesül a fiatalabb úriemberben, érdemes klikkelni! ;)
Franco De Vita - Y Tú Te Vas ft. Carlos Rivera

Madrid by car

Peti sokáig nem találta a szót az itteni vezetési stílusra. Abban az egyben biztos volt, hogy IDEGESÍTŐ!!! Szerintem talán a hirtelenség a jó szó arra, amit csinálnak.
De lépjünk egyet vissza, hogyan is van szervezve az autós közlekedés? A sávok csak kb. irányadóak, nem fontos tartani. A mérnökeiket is üdvözöljük: a lámpától elindulsz 3 sávon, és marad belőle 2 a kereszteződés túl oldalára. A 3, 4, stb. sávos körforgalmak pedig igazán kalandosak, főleg menet közben lámpákkal, középre visszafordító sávokkal fűszerezve. Mindez nem is lenne baj, hisz például Varsóban láttunk mi már olyan körforgalmat, aminek a közepén villamos száguld keresztül tábla, lámpa stb. jelzés nélkül (szerencsére túléltük...). Az egyetlen probléma, hogy spanyol sofőrkollégáink minden további nélkül kijönnek a legbelső sávból, keresztül a 3 másikon, hogy ők akkor most itt kifáradnának a körforgalomból, hogy folytathassák útjukat. Mindezt természetesen index nélkül.
A "nem engedek be senkit" mentalitásukkal kapcsolatban pedig a napokban megtudhattuk a helyiektől, hogy ők tényleg nem engednek be senkit, hanem ki kell tenni az indexet, ami azt jelenti, hogy "Jövök, és szóltam is, hogy jövök!!!", majd behúzni az orrát és kész. Ha engednek, ha nem, te szóltál, és jössz... Hát jó, ezt még szoknunk kell.
Azt viszont meg kell hagyni, hogy a madridi körgyűrűk szuperek. 3 sáv, 90-120-as tempó és nem egyet nem tudnak befejezni, mint otthon, hanem 3 körgyűrű van. Viszont a sávok használatában közel sincs olyan fegyelem (viszonylagos sem), mint otthon. 120-as táblánál lazán megy a tötyörgés a belső sávban, és száguldás a szélsőben... Kicsit nehéz követni.
A parkolás pedig egyszerűen egy vicc. Az alap az, hogy NINCS HELY! SOHA! SEHOL! (Értsd bevásárlóközpont, ahol elméletileg egy hatalmas betonplaccon mindenki lazán elfér, de szombat délelőtt bizony nem elég nagy a placc...) Emellett (vagy épp ezért?!) ők úgy parkolnak, hogy a legkisebb helyre is beférnek: kocc elöl, kocc hátul és kész is. Sértetlen autót ritkán látni. A mieink még bírják, kérdés, hogy meddig... :)
Összességében úgy gondolom, hogy az úthálózat minősége teljes mértékben ellensúlyozza a közlekedési kultúra furcsaságait, szóval we take it easy!

A Parkunk

Csak szerényen adtam a címet. Szóval milyen is A Parkunk? Meg egyáltalán melyik park is ez?  Ezen a linken klikkeljetek az imagenes-re, és jól meg is nézhetitek, milyen a Dehesa de la Villa.
Mi - nem túl meglepő módon - futni szoktunk benne. Megérdemli ezt a bejegyzést, mert az elmúlt héten Madridban elég rossz idő volt, és hétfőn egy közel 2 órás futás alatt csak egyszer áztam el benne. Dícséretes!
Megfigyeléseim egyike, hogy a sztenderd "parkkellékek" (futók, sétálók, kutyások, babakocsit tologatók) mellett itt meglepően nagy koncentrációban vannak a futócipős idősek. Jönnek a nap bármely szakában egyedül, csapatostul, futócipőben, melegítőben, vagy sportos öltözetben és körbesétálják az egészet. És bizony tempósan, sokan még le is nyújtanak a park kijáratánál. Nagyon jó őket látni.
Az elázásom alkalmával például két hölgy - láthatóan ismeretlenül beszédbe elegyedve -  nagy nevetgéléssel dícsérgette az Urat, hogy volt náluk esernyő és most sétálhatnak nyugodtan tovább. (Igen, igen, az ilyen beszélgetéseket is értem már! Cool! :) )
Az is nagyon tetszik, hogy a parkban mindenféle "konditermi" eszköz van, például kényelmes padok előtt kis biciklipedálok, de láttam már lépcsőzőt, szobabiciklit is. A bordásfal, ferdepad szintén gyakran jön szembe, éppúgy, mint a közös foci és kosárlabda pályák.
Lehet, hogy nem csak a mediterrán étrendtől egészségesebbek itt az emberek?
Ilyen, és ehhez hasonló parkból egyébként rengeteg van a városban, és nagyon sokan használják is őket, mindig van bennük élet, jó idő esetén pedig konkrétan tömeg.
A hétfői hosszabb futóköröm alatt jó ideig figyeltem azt is, hogy látok-e szemetet. Nem láttam! Az eldugott sarkokban sem. Arra még nem jöttem rá, hogy ez a parkban dolgozóknak köszönhető-e, vagy a spanyolok egyszerűen miután holnap is ugyanoda jönnek le sétálni, focizni a gyerekkel, napozni a füvön, nem dobálnak el semmit.
Talán még Peti egyik első esti futó élményét érdemes itt a parknál elmesélni (bár a forrás így nem autentikus). Előre szólok, hogy nem lesz benne szatír!
Munka után ráveszed magad, hogy fuss. Hideg is van, fáradt is vagy. Sebaj, ez jól fog esni. Kimész a parkba, indulás. Nagy része kivilágított, de azért akad, ahol csak a Holdra lehet számítani. Egy ilyen sötétebb szakaszon egyszer csak sok-sok világító, mozgó pont jön szembe, trappolnak feléd és fújtatnak is. Na, ebből mi lesz??? Talán a Ku Klux Klanhoz van szerencsém??? Közelebb érve kiderül, hogy a fejlámpás helyi futóklub hozta rád a frászt... Easy.
Mikor én először láttam őket, nagyon örültem, hogy nem egyedül vagyok ott... :D