Cuenca - a csüngő házak városkája

Cuenca-t sokan ajánlották már nekünk. Egy november eleji hétvégét töltöttünk itt, és egyáltalán nem bántuk meg. Ez a pici város a csüngő házairól híres, amik a sziklás hegyoldalról kukucskálnak a semmibe.

Egy csüngő ház

Az ilyen és ehhez hasonló régesrégi házikók vagányan felújítva kortárs művészeti galériákat rejtenek. Nagyon mókás kiállításokat láttunk, pl. egy dadaista időszaki kiállítást... (Egy teremben a falra Schwitters - Ursonate szövege volt kiírva és hangszórókból szólt az okosság. Csak erős idegzetűeknek!!! :D)

Kilátás a völgyet átszelő hídról

Az óváros pedig tele volt remek éttermekkel, kávézókkal. Ez a kirándulás is egyike volt azoknak, ami közelebb hozott minket a spanyol "hol mit lehet enni?" megközelítésű turizmushoz... :)))

Valencia - vol.2.

A korábbi tengerpartozós bejegyzésben írtam, hogy nyáron bizony nem szántunk időt a Művészetek Városa résznek. Ez persze annak is köszönhető volt, hogy tudtuk, ősszel visszatérünk barátokkal a Valencia Maratonra.
Ugyan mi nem futottunk végül (addig agyaltunk, hogy már nem fértünk be a létszemkeretbe a 10 km-es távon, olyan kondiban meg nem vagyunk, hogy felkészülés nélkül fussunk egy maratont... :P), de a rendezvényt szurkolóként végigkövettük. Az egész város maraton lázban égett, előtte mindenfelé népszerűsítették, pl. voltak partner éttermek, ahol még a tányéralátét is maratonos fotó volt. :) A rendezvény napján az egész város az útvonalon szurkolt, zseniális hangulatú verseny volt kívülről nézve, és a futók elmondása alapján, belülről is. Ha emlékeztek, a madridi félmaraton után fanyalogtam a hangulat miatt, ezért kicsit féltettem a srácokat, hogy ez is egy ilyen lesz, de legnagyobb örömömre nem! :)
No, de a Művészetek Városa milyen is? Lenyűgöző építészeti remekmű. És hozzá a ragyogó kék ég háttérként, egyszerűen szuper! Számoljátok a felhőket! :))) (A képek novemberben készültek... Becsszó!)

És zárásként a delfinshow egy pillanata, ahol épp majdnem mindenki a levegőben van. Kicsit túlkorosak voltunk a lelátón, de ez cseppet sem zavart minket!

Nyaraltunk - így januárban jó nézni ezeket a képeket

A nyaralásról legjobban a képek tudnak mesélni. A tavaszi cádizi kirándulásunkon kinézett remek kis strandokra tértünk vissza augusztus végén. Nem bántuk meg.
A szállodánk Conil de la Fronterában volt homokos tengerparttal, amerre csak a szem ellát:

Két hetünk volt körbestrandolni a környéket, és bizony ezt meg is tettük.

Pequena Lulu strandjának eldugott része

Pequena Lulu a lépcsőkről (Los Canos de Meca)

Trafalgar fok messziről

És közelebbről 

Conil mellett megtaláltuk a kikötőt, amit alaposan elrejtettek az erdő közé. Szerencsére észrevettük a parkolóban az éttermet is, ami otthon biztosan nem működhetne az éles szemű szabályozó hatóságok eredményes munkáját ismerve... Az étterem egy ház, aminek gyakorlatilag csak a tartófalai állnak, az egész helység és az udvara döngölt föld padlóval csalogatta a látogatókat. Az udvaron pedig a fákra feltekert vezetékeken csüngő égők adták a világítást. A konyhában nem jártunk, de nincsenek illúzióink... Akárhogyan is, amit enni kaptunk, az mind nagyon-nagyon rendben volt!

A parkoló dekorációja...

És amivel bent vártak minket!

Elmentünk Gibraltárra, hisz elég közel voltunk hozzá. Hogy mi van Gibraltáron? Természeti látványosságok: szemben Afrika, majmok, szikla és borzalom meleg. Civilizáció: egy bevásárlóutca, ahol minden elektronikai cucc, dohányáru és szeszesital jó occsóé kapható, ennek megfelelően az ide irányuló turizmus szinte kizárólag erről szól...

A szikla

A majmok egyike

Szemben Afrika!!!

Előtérben mi, háttérben a szoros és a távolban Afrika

 Zárásként kaptok néhány "klasszikus" fotót:

Árnyékunk a tengerparti homokon

Séta a naplementében

Ez olyan, mintha egy vászon elé állítottak volna egy fotóstúdióban... :D

És a végére az elmaradhatatlan naplemente a tengeren

Tengerpartoztunk - felvezetendő a nyaralásos posztot...

Miután itt elég könnyen le lehet jutni a tengerpartra, nyár elején nekikezdtünk felfedezni Katalónia partjait, így került sorra Alicante és Valencia is. Túl sok kulturális élményről nem tudok beszámolni, azt télre meghagytuk, maradtunk a kitartó strandolásnál. :) De azért egy-két mozzanatot mindkét kirándulásból megörökítenék.
Alicante-be egy munkaszüneti napos remek hosszúhétvégén mentünk. Megelőzendő a vasárnap esti autópályás őrületet, AVE-ra, azaz az itteni gyorsvasútra pattantunk. Ez a vakondforma járgány vitt minket kb. 300 km/h sebességgel, megállás nélkül pikk-pakk Alicante-ig:

El se tudtam képzelni, hogy van ilyen Spanyolországban, de ez a vonat bizony percre pontosan közlekedett. Hm...

Szent János ünnepébe futottunk akaratlanul. Az egész városban viseletbe öltözött kicsik és nagyok vonultak fel rezes bandákkal kísérve. Ilyesmi ruhákban:

Éjjel és nappal:

A "célvonal" a zászlócskákkal ez a tribün volt, a virágcsokrokkal pedig a templom bejáratánál ez a fal:

 

A város pedig ilyen papírmasé figurákkal volt tele:

 

 

Voltak gorillák... :D

...meg tengerparti sétány is:

Valenciát már autós távolságnak ítéltük, így oda 3,5 órányi vezetés után érkeztünk. Mint a bevezetőben is említettem, nem mélyültünk el a Művészetek Városa megismerésében, helyette a belvárosban sétálgattunk, amikor épp nem a tengerben áztattuk magunkat.
Ezt a fotót kollégáim és minden kedves bankos olvasóm figyelmébe ajánlom. El tudnám képzelni ezt a napi robot helyszíneként, gondolom ti is... :) (Banco de Valencia székház, tengerpart 15 percre...)

A belváros hangulata engem teljesen lenyűgözött. Mielőtt indultunk, a spanyoltanáraink egyike mondta azt, hogy ő még valamikor élete során szeretne ebben a városban élni, majd meglátom miért. Csak egyetérteni tudok vele.

A végére a tengerparti sétányos képekből egy olyat tennék, amin eléggé meglepődtünk. Igen, gyönyörű házak vannak a sétányokon, na de ez???

Ébresztő!!!

Ezer éve nem írtam semmit. Irgum-burgum!!!
No de, új év, új lendület! :)

Kezdem is egy aktuális felfedezettemmel, egy mallorcai csapat nótájával:
La Musicalité - Bailando en la oscuridad
No meg még eggyel, a kedvetekért csajszik:
Pablo Alborán - Por fin

Most pedig nézzük, mi mindent nem "közvetítettem" az elmúlt időszakban.
Én írogatok, ti meg olvasgassatok!

Flamenco, avagy az itteni néptánc

Kezdjük az elején. Mi is az a flamenco? Ilyesmi előadás formában. A mindentudó wikipedia szerint pedig ez.
Mikor kiderült, hogy jövünk Madridba, az egyik 0. elhatározásom az volt, hogy ezzel a tánccal itt én mindenképp meg szeretnék ismerkedni. És hogy hol találkoztam vele korábban? Hm, ezen nekem is gondolkodni kell kicsit. Na lássuk!
Almodovar Volveréből ez az egyik kedvenc jelenetem. Hátborzongatónak tartottam első látásra-hallásra is, ahogyan Penelopé Cruz énekel. Azóta persze tudom, hogy nem az övé a hang, Estrella Morente a tulajdonos, de a varázs nem veszett el így sem, sokadik látásra-hallásra sem. :)
Mikor néhány éve Andalúziában jártunk, nem hagytuk ki a flamenco előadást Granada tablaoiban (flamencos hely vacsival, általában valami hegyoldalba fúrt barlangocskában). Lenyűgözött az a rengeteg energia, ami ebben a táncban (is... ;)) van.
Aztán még otthon Lippai Andrea vezetésével volt szerencsém először egy óra erejéig belekóstolni a flamenco táncrészébe. Ács Bea latin lady style workshopjára vendégművészként hívta meg Andreát, hisz a salsa ugye egy keverék, és bizony érkezett egy-két mozdulat a flamencoból is.
Valahogy így került fel ez a dolog a bakancslistámra. :)

Megérkezve Madridba, miután megmelegedtem, neki is kezdtem a "flamencot akarok tanulni" projekt megvalósításának. Külföldiként a kezdeti probléma, hogy akkor melyik iskolát is válasszam? Nálam a következők mentén dőlt el a dolog:

1. Milyen iskolák vannak a környékünkön?
2. Ezek közül melyik tanít csak spanyol táncokat? (Én ugyanis kicsit fázom az olyan iskoláktól, ahol a hastánctól a sztenderden át a néptáncig mindenhez értenek...)
3. Melyik suli honlapja a legigényesebb, esztétikusabb, és legszimpatikusabb a 'pofafüzetes' megjelenése?

Ezek alapján meglett az iskola. Következő akadály az érdeklődés, informálódás volt, hiszen akkor még erősen inaktív spanyoltudással rendelkeztem. Április végén járunk, kérdés, hogy így tanév végén mik a lehetőségek egy totális kezdő, ráadásul külföldi részére. Írásban könnyebb, úgyhogy szépen leleveleztem minden okosságot a tánciskola tulajdonosával.
Az első óra alkalmával egy bájos nagyi fogadott a recepción, aki - ugyanúgy, mint bárki otthon, aki nem beszél külföldiül - szépen, lassan, artikuláltan és hangosan elmagyarázta nekem, mi a dörgés. Minden második mondatnál megkérdezte, hogy értem-e. :)
Az órát végigküzdve megállapítottam, hogy ez bizony kutya nehéz. A tartás, a ritmusok, a kéz- és lábtechnika, minden új volt (milyen meglepő...). De úgy gondoltam, hogy érdemes folytatni, annál is inkább, mert nem csak "fát vágnak" az iskolában, hanem tanítanak egy kis zene- és tánctörténetet, "hallást" (mi ez? hány negyedes? felismeritek?). Szerintem a legnehezebb ezt tanulni és tanítani, mert bizony a laikusok számára közel sem magától értetődőek ezek a dolgok.
Sokáig nem értettem azt sem, mi ebben annyira megerőltető, miért szakad a víz minden táncosról. Oké, hogy a tartás kemény, de ahhoz csak hasizom kell, meg egy kis comb (pl. sose gondoltam volna, hogy a kvadricepsz szóra spanyolul szükségem lesz ... :D), a karmozdulatok lassúak, kecsesek, a láb meg nem mozog olyan sokat. Aztán a 3. hónapban, amikor már az alapok megvoltak, és egy gyorsabb koreográfiát tanultunk, rengeteg lábtechnikával, megértettem, hogy miért nem kap levegőt a táncos 3-5 perc után.
A tánciskoláról még annyit, hogy hihetetlen családias hangulat van, gyorsan befogadtak. És persze egyre jobb a helyzet, ahogy az öltözői dumapartikba is be tudok szállni. A társaság finoman szólva is vegyes, de azért többségében spanyolok vannak. Voltam olyan órán, ahol kb. 7-8-an voltunk, ebből volt egy bolgár, egy francia, egy ázsiai és jómagam magyarként...

És hogy illusztráljam valamivel, hogy ez a flamenco dolog itt egészen komoly, íme egy fotó a Decathlonból. Külön szekció flamenco szoknyával, cipővel... :)

 

 

Ezt a bejegyzést (mint az elmúlt hónapok aktivitásából kigondolhattátok) viszonylag rég kezdtem el írni. Nos, az aktuális fejlemény, hogy bizony már nem a kezdő csoportban folytatom szeptemberben. Örömmel fogadtam a tánciskola javaslatát, miszerint egy csoporttal feljebb tessékeltek. :) Majd elválik, hogy beletörik-e a bicskám, akarom mondani, a tánccipőm...

Kedvcsináló városnézéshez - 36 óra Madridban

Egy szuper kis kedvcsináló videót kaptok ma. A The New York Times elég jól összefoglalja a város lényegét. Nézegessétek. :)