Flamenco, avagy az itteni néptánc

Kezdjük az elején. Mi is az a flamenco? Ilyesmi előadás formában. A mindentudó wikipedia szerint pedig ez.
Mikor kiderült, hogy jövünk Madridba, az egyik 0. elhatározásom az volt, hogy ezzel a tánccal itt én mindenképp meg szeretnék ismerkedni. És hogy hol találkoztam vele korábban? Hm, ezen nekem is gondolkodni kell kicsit. Na lássuk!
Almodovar Volveréből ez az egyik kedvenc jelenetem. Hátborzongatónak tartottam első látásra-hallásra is, ahogyan Penelopé Cruz énekel. Azóta persze tudom, hogy nem az övé a hang, Estrella Morente a tulajdonos, de a varázs nem veszett el így sem, sokadik látásra-hallásra sem. :)
Mikor néhány éve Andalúziában jártunk, nem hagytuk ki a flamenco előadást Granada tablaoiban (flamencos hely vacsival, általában valami hegyoldalba fúrt barlangocskában). Lenyűgözött az a rengeteg energia, ami ebben a táncban (is... ;)) van.
Aztán még otthon Lippai Andrea vezetésével volt szerencsém először egy óra erejéig belekóstolni a flamenco táncrészébe. Ács Bea latin lady style workshopjára vendégművészként hívta meg Andreát, hisz a salsa ugye egy keverék, és bizony érkezett egy-két mozdulat a flamencoból is.
Valahogy így került fel ez a dolog a bakancslistámra. :)

Megérkezve Madridba, miután megmelegedtem, neki is kezdtem a "flamencot akarok tanulni" projekt megvalósításának. Külföldiként a kezdeti probléma, hogy akkor melyik iskolát is válasszam? Nálam a következők mentén dőlt el a dolog:

1. Milyen iskolák vannak a környékünkön?
2. Ezek közül melyik tanít csak spanyol táncokat? (Én ugyanis kicsit fázom az olyan iskoláktól, ahol a hastánctól a sztenderden át a néptáncig mindenhez értenek...)
3. Melyik suli honlapja a legigényesebb, esztétikusabb, és legszimpatikusabb a 'pofafüzetes' megjelenése?

Ezek alapján meglett az iskola. Következő akadály az érdeklődés, informálódás volt, hiszen akkor még erősen inaktív spanyoltudással rendelkeztem. Április végén járunk, kérdés, hogy így tanév végén mik a lehetőségek egy totális kezdő, ráadásul külföldi részére. Írásban könnyebb, úgyhogy szépen leleveleztem minden okosságot a tánciskola tulajdonosával.
Az első óra alkalmával egy bájos nagyi fogadott a recepción, aki - ugyanúgy, mint bárki otthon, aki nem beszél külföldiül - szépen, lassan, artikuláltan és hangosan elmagyarázta nekem, mi a dörgés. Minden második mondatnál megkérdezte, hogy értem-e. :)
Az órát végigküzdve megállapítottam, hogy ez bizony kutya nehéz. A tartás, a ritmusok, a kéz- és lábtechnika, minden új volt (milyen meglepő...). De úgy gondoltam, hogy érdemes folytatni, annál is inkább, mert nem csak "fát vágnak" az iskolában, hanem tanítanak egy kis zene- és tánctörténetet, "hallást" (mi ez? hány negyedes? felismeritek?). Szerintem a legnehezebb ezt tanulni és tanítani, mert bizony a laikusok számára közel sem magától értetődőek ezek a dolgok.
Sokáig nem értettem azt sem, mi ebben annyira megerőltető, miért szakad a víz minden táncosról. Oké, hogy a tartás kemény, de ahhoz csak hasizom kell, meg egy kis comb (pl. sose gondoltam volna, hogy a kvadricepsz szóra spanyolul szükségem lesz ... :D), a karmozdulatok lassúak, kecsesek, a láb meg nem mozog olyan sokat. Aztán a 3. hónapban, amikor már az alapok megvoltak, és egy gyorsabb koreográfiát tanultunk, rengeteg lábtechnikával, megértettem, hogy miért nem kap levegőt a táncos 3-5 perc után.
A tánciskoláról még annyit, hogy hihetetlen családias hangulat van, gyorsan befogadtak. És persze egyre jobb a helyzet, ahogy az öltözői dumapartikba is be tudok szállni. A társaság finoman szólva is vegyes, de azért többségében spanyolok vannak. Voltam olyan órán, ahol kb. 7-8-an voltunk, ebből volt egy bolgár, egy francia, egy ázsiai és jómagam magyarként...

És hogy illusztráljam valamivel, hogy ez a flamenco dolog itt egészen komoly, íme egy fotó a Decathlonból. Külön szekció flamenco szoknyával, cipővel... :)

 

 

Ezt a bejegyzést (mint az elmúlt hónapok aktivitásából kigondolhattátok) viszonylag rég kezdtem el írni. Nos, az aktuális fejlemény, hogy bizony már nem a kezdő csoportban folytatom szeptemberben. Örömmel fogadtam a tánciskola javaslatát, miszerint egy csoporttal feljebb tessékeltek. :) Majd elválik, hogy beletörik-e a bicskám, akarom mondani, a tánccipőm...

Kedvcsináló városnézéshez - 36 óra Madridban

Egy szuper kis kedvcsináló videót kaptok ma. A The New York Times elég jól összefoglalja a város lényegét. Nézegessétek. :)

Las Ventas és a bikaviadal

Azt javasolnám az állatbarát olvasóknak, hogy ezt a bejegyzést ugorják át. Persze reggel, kávé helyett olvasva jó lehet...
Szóval: ha Spanyolország, akkor bikaviadal!
Igen, ebben a mondatban cserélhető a bikaviadal még néhány dologra, azokról majd egy másik alkalommal. Most a bikaviadalról írnék kicsit.
Otthonról nézve: tudtuk, hogy van ilyen, és alapvetően nem igazán tetszett a koncepció. De nem foglalkoztatott minket a kérdés rendkívüli módon, ami talán nem meglepő. :) Aztán amikor az itteni berendezkedésünk során addig jutottunk, hogy már a TV csatorna kínálatból válogattunk, láttuk, hogy a Canal+ Campeones meg a Series mellett van egy Toros is. Na, ezen a ponton már tudtuk, hogy ennek a fele sem tréfa! (El tudtok képzelni egy csatornát, ahol egész nap viadalokat mutatnak? Ááááá....)

Kiköltözés után a következő lépés, hogy a hozzá nem értő tájékozódik:
1. Spanyol nyelvkönyv - aréna és a viadal részei, szereplői, funkciói, stb. Csodás leírás a hagyományokról, rengeteg ismeretlen és nagyrészt haszontalan szó. Cool. No, meg a kérdőjel, hogy akkor ebben végülis mi a jó???
2. Bikaviadal programja (akár színes plakátokon is városszerte) - ahol látszik, hogy egyszerre általában egy "termelőtől" származó bikák vívnak (egyelőre nem használok erősebb szavakat... na jó, mégis, szóval bikákat ölnek) és egy este több (2-6) bika is sorra kerül.
3. Beszélgetés spanyolokkal - Tanulság 1.: Ez itt hit kérdése, nincs középút. Vagy SOHA SENKI nem volt még a családból és NEM IS LESZ!!! viadalon, vagy BÉRLETÜK VAN és ott szotyiznak minden este. Ennyi. Tanulság 2.: Penelopé Cruz népszerűsége kutya füle egy-egy torreádoréhoz képest. Itt a celebtársadalom meghatározó szereplői ők és családjaik, mert ugye torreádor dinasztiák vannak errefelé.

Eddig ízi. A véleményformálásban ekkor eljutottunk oda, hogy: "Ennek semmi értelme és elég brutális is. Na de akkor mégis miért ennyire népszerű?!"

Madrid védőszentje Szent Izidor, akit május 2-án ünnepel a város, és akinek tiszteletére van természetesen egy kis fiesta. Hogy jön ez ide? Innentől számítva 1 hónapig minden nap, nem viccelek, tényleg minden nap van bikaviadal! Gondoltuk, egye fene, a végső véleményünk kialakítása érdekében megtekintünk a Feria de San Isidro keretében mi is egyet. Persze azért arra is kíváncsiak voltunk, milyen belülről a világ befogadóképesség szerinti 3., küzdőtér átmérője szerinti 2. legnagyobb arénája. (A legnagyobb befogadóképességű arénák Mexikóban és Venezuelában vannak, míg a legnagyobb átmérőjű küzdőtérrel egy spanyol kisváros, Ronda - ami egyébként gyönyörű :) - büszkélkedhet.) Ilyen:

A viadal napján az aréna közelébe érve megállapítottuk, hogy valószínűleg egész Madrid itt van, akkora volt a tömeg. A helyiken kívül természetesen láttunk turistacsoportokat is, de döntő többséget alkottak a bérletesek (ismertető jeleik: kis ülőpárna a hónuk alatt, kalap és hölgyeknél legyező, szotyi/tökmag...).
A színházhoz hasonlóan osztogatták az adott napi programot: kinek a bikáit ölik, kicsodák, milyen sorrendben. Majd megkezdődött a viadal.

Előre elnézést kérek a szakértőktől, de én a leírásban mellőzném a hivatalos elnevezéseket. Továbbá gyanítom a bevezetőből érzékeltétek, hogy mi a bikáknak szurkoltunk...

Szóval az elején köpönyeget lebegtető, fárasztó, bikát futtató fiúk tevékenységében látok sportértéket. Aztán kezdődik a brutális rész: lovasok, akik hatalmas lándzsával döfködik a bikát. (Itt a bika mellett a lovakat sajnáltam nagyon, mert 1) bekötött szemmel jönnek be 2) hiába vannak körbepárnázva, azért szerintem a bika szarvai elég hegyesek és fel tudják öklelni őket úgy, hogy a párna semmit nem véd...)






Ezután egy olyan szakasz jön, amikor a főszörny torreádor szurkál szép színes tőröket a bika hátába. Ennek is van valamennyi sportértéke, egészen jó sprinteket lehetett látni, mert a lovasok által már nagyon megsebzett bikának ez érthetően kevésbé tetszett. Majd a már félholt (roskadozó lábak, vér mindenhol) bikát még kicsit ingerli a köpönyeggel a főszörny torreádor és leszúrja.

Amint elterül az állat, egy tetőtől talpig hófehérbe öltözött emberke kihúzgál mindent a bikából, amit menet közben beleszúrkáltak (BTW engem ez a fehér ruha rettentően irritált. "Én olyan profi vagyok és annyira lesz...om ezt az egészet, hogy az esti kimenő ruhámban jöttem ide, kihúzok pár tőrt, aztán megyek kocsmázni.").













Záró akkordként pedig körbevonszolják lovakkal a tetemet az arénában.













Összességében egy brutális, az állat tiszteletét teljesen mellőző rituálét lehet végignézni. Egy ponton van a tiszteletnek némi jele: az utolsó, gyilkos döfés után a torreádor szemtől szemben megvárja a bika utolsó leheletét.

Mindez azzal kiegészülve, hogy sajnos már egészen jól értem a spanyolokat, így a körülöttünk ülők torreádornak címzett bekiabálásait is, sok volt. (Pl. Ne futkoss, nem azért jöttünk, hogy ezt nézzük! Öld már meg végre! stb.)
Az első bikát pillanatok alatt megölték, alig tudtunk felocsúdni. A másodiknak megszúrták a tüdejét, így nem csak a hátából ömlött a vér, de az orrából is. Itt elszakadt a cérna mindkettőnknél, úgyhogy megbeszéltük, hogy akkor ebből ennyi elég volt. A viadal vége előtt távoztunk és véletlenül sem éreztünk magunkat ezek után barbár kelet-európai népeknek.

A végleges véleményünk: Barcelona Spanyolország legkulturáltabb része, hisz ott már ezt a borzalmat betiltották. És hogy miért ilyen népszerű? Hát... ???

Ui.: Két további komment Petitől: 1. Ha igazán tökös csávó lenne a torreádor, a lovasok nem szurkálnák össze azelőtt a bikát, hogy ő színre lép. 2. Nem kaptunk utána steaket. :(

Granada vol.2.

Igen, igen, visszamentünk Granadába. 3 éve Andalúziában nyaraltunk, akkor már láttuk ezt a várost. Azonban az Alhambra nyugodt, alapos áttanulmányozása érdekében újráztunk. Anno ugyanis nem foglaltunk előre jegyet, így a Nasrid palotát nem tudtuk megnézni (ugyanis limitált számú turistát engednek be egy nap, és bizony a jegyek elfogynak...). Most 2 hónappal előre foglaltam magunknak helyet, és még az elviselhetetlen meleg előtt eljutottunk ide. Megérte!
Granada két fő nevezetessége az Albaicín városrész és az Alhambra, mindkettő a Világörökség része, és egymással szemben fekszenek két dombon a város felett.
Mielőtt ezekre sort kerítettünk, kicsit tekeregtünk a városban, így találtunk rá egy remek kis kézműves piacra a házak között megbújva:

Miért ne alapon bementünk a Szent Jeromos kolostorba, ahol ismét megdöbbentünk, mikor a kihalt kerengőről betértünk a templomba. Hogy miért? Például ezért:

És hogy ismét visszatérjek a narancsfa szeretetemhez, a kolostor előtt volt néhány, naná hogy le kellett fotózni! :)

A belvárosban sétálgatva nagyon tetszett az is, hogy sok-sok arab étterm van. Persze be is ültünk egy helyre, ahol az otthoni egyik kedvencemet, a Hummus Bárt idéző finomságokkal rakhattuk tele a hasunkat. Azt már megállapítottuk, hogy a spanyol pincérek nem a gyorsaságukról híresek. Nos, az arab étteremben még hozzájuk képest is félelmetesen lassú volt a kiszolgálás. Oké, hogy ráérősen ebédeljünk, na de ennyire???

A világörökségekre térve: Albaicín egykori mór városrész legnagyobb erőssége a hangulata. Leghíresebb része Sacromonte, sokak szerint itt született a flamenco. Persze ezt hallottuk Sevillában is, de az kétségtelen, hogy andalúziai gyökerekkel rendelkezik a leghíresebb táncuk. Sacromonte-ben egész iparág él az idelátogató turistákból, minden kis hegyoldalba fúrt étteremben van flamenco show. Az első flamenco élményünk nekünk is ehhez a városrészhez kapcsolódik.

Ilyen utcácskákban lehet megsülni nyáron:

És ilyen növényekre lehet rácsodálkozni:

Meg volt itt is narancsfa! Juhú! :)

Szemben pedig az Alhambra és mögötte a Sierra Nevada, aminek még van hó a tetején! Igen, Dél-Spanyolországban... júniusban... (Én először kételkedtem benne. Na jó, valójában Peti épelméjűségével kapcsolatban voltak kétségeim, mikor határozottan állította, hogy az bizony hó.)

Az Alhambra erőd és palota egyben, a mór építészet csodálatos példája. 1200-1400 között emelték, majd még V. Károly is toldott hozzá kicsit (ami nem sikerült túl jól szerintem...). Az épületegyüttest bejárva az volt a benyomásunk, hogy a kortárs keresztény épületek bizony gyengécskék ehhez képest.
A kertekből és külső részekből két kedvenc:

A palotában esti túrán voltunk, így talán még erősebb volt a hatás.
Ezek vagyunk mi:

 

 És néhány "alig" díszített részletet lefényképeztünk:

És íme a kilátásban gyönyörködő Peti (az Alhambraból nézzük Albaicínt a változatosság kedvéért):

Mivel ennek a kirándulásnak nem volt olyan "remek" tanulsága, mint az eddigieknek, annak érdekében, hogy a "micsoda ... ezek ketten!" (jelző behelyettesítendő tetszés szerint ;) ) megjegyzést nyugodtan elereszthessétek, a végére jöjjön egy kis "rákenrol" Granadából, tőlünk, nektek! :)

Zene, mert már rég volt (a NYÁR SLÁGERE included!!!)

Mivel is kezdhetném, mint egy kis David Bisbal-lal? Ez egy régi dala, viszont mindenféle remek elemet tartalmaz, és az alap a bulería, ami a flamenco egyik gyors ritmusa. Nagyon komoly dráma bontakozik ki a klippben, kellő komolysággal nézzétek, a köldökig kigombolt inget főként! :D

David Bisbal - Bulería

És ezen a vonalon maradva, róla mindig Takáts Eszter jut eszembe, akinek a Drága idő című dalát imádtam anno (lehet pfujjolni, meg hülyézni, úgysem hallom... :P). Szóval jöjjön egy cuki klippel körített karakteres, amolyan "flamenco"-s énekhang:

Rozalen - Saltan Chispas

Ezt a dalt (a VB-re készült borzalmak mellett) rengeteget játszák itt mindenhol. Otthon is? Mindig megfogalmazódik bennem a kérdés, hogy ha egy román dance énekes ilyen sikereket ér el itt (egyik fő attrakció az országos zenei rádió koncertsorozatán...), mi miért nem tudunk "kitermelni" valami hasonlót? Tudom, hogy nem egy nagy érték, amit a lányka képvisel, de ugyebár ez a sóbiznisz, vagy mi... És remekül eltalálja már nem először, hogy mire szeretne bulizni a nép. Szóval íme:

Inna - Cola Song

A végére hagytam a nagy kedvencet, számomra a nyár slágerét (persze csak amíg nem jön valami újabb... ;) ) 7-8 évnyi kubai táncokból való szemezgetés és 1,5 hónapnyi flamenco tudományom birtokában egyszerűen telitalálatnak érzem ezt a dalt és a hozzá készült klippet. Az alaphangulatot megadja az első képsor kubai eszetlenkedése, azt meg mondanom sem kell, hogy a két tánckarért odavagyok! Otthon is ekkora sláger ez?

Enrique Iglesias - Bailando

Félmaraton madridi módra

A felkészülést még külön kezdtük meg. Előhúztam a tavalyi edzéstervemet és uccuneki! Futottunk mindketten, Peti itt, én otthon. Ez eddig easy. Mikor én is kiköltöztem, akkor jött az első feladat mindkettőnk számára: Petinek megbarátkozni az én tempómmal, nekem pedig megbarátkozni az emelkedőkkel. Az első 7-8 km-es futás a parkunkban kikészített: elszállt pulzus, vörös fej, belesétálás (ami azért ilyen távon szégyen... :D). Hogy Peti hogy élte meg a "lassítást"? Majd ő nyilatkozik... Igen, igen, nem arról van szó, hogy én futok túl gyorsan hozzá képest, hanem fordítva. :)
A hosszú futásos vasárnapjainkon leküzdöttük egy-egy szakaszát a jövendőbeli útvonalunknak azzal a szándékkal, hogy lélekben készek legyünk az emelkedőkre a verseny közben.
Kitartó felkészülésünk eredményeként 2:13:58-cal értünk célba, amire rettentő büszkék vagyunk! Én főként azért is, mert az emelkedők ellenére pár perccel jobb, mint az otthoni Vivicittás időm volt tavaly.
Íme a célfotónk:

No, de jöjjön egy kis pfujjolás. Így, hogy futottam már egy Vivicittát is, azt kell hogy mondjam, hogy klasszisokkal jobb hangulata van annak a versenynek. Büszke lehet rá Budapest. Itt nem voltak szurkolók végig az útvonalon (főként nem olyanok, mint mondjuk a bátortáboros csapat), nem voltak önjelölt, futókat szórakoztató zenészek a hivatalos bandákon túl, és az volt az érzésünk, hogy a helyieket ez mélységesen nem érdekli. Pozitívumként azt azért persze meg kell említsem, hogy ehhez a rendezvényhez egy profi futóexpo is csatlakozott.
A táv sikeres teljesítésén fellelkesülve Peti (igen, igen, nem a sajtkukac Anita!) kacérkodik a gondolattal, hogy egy tengerparti versenyt is kipróbáljunk, például van egy remek őszi esemény Valenciában. Meglátjuk... ;)
És miután ezen is túlvagyunk, indulhat a horgász szezon!!! (Ui.: Az ezzel kapcsolatos nem kevés kaland külön bejegyzést érdemel. Természetesen.)

Cádiz és környéke

Spanyolországban a Húsvét ünneplése egész Nagyhéten folyik, sokan az év legfontosabb ünnepének tartják. Csütörtök és péntek is munkaszüneti nap, így remek hosszúhétvégét lehet csapni. El is indul ilyenkor egész Madrid, leginkább délre. Mi sem maradtunk ki ebből, mi Cádizt és környékét céloztuk meg. Hogy miért? Leginkább ezért:

 

Szerettünk volna igazi homokos tengerpartot látni, és megnézni, nem lövünk-e nagyon mellé, ha erre a partszakaszra jövünk nyaralni. Mint a fenti kép is mutatja, egészen jó strandokat találtunk. :)

Hogy árnyaljam kicsit a képet, azért fel kellett öltözni rendesen, mert elég hűvös szél fújt, a nap melegét nem nagyon lehetett érezni:

 

A szállodánk Rotában volt, ami egy kisebb üdülőtelepülés Cádiz mellett az óceánparton. Ilyen kis utcácskák voltak a belvárosban:

 

 

 

 

És ilyen parti sétány:

 



 

Andalúziában nagyon szeretem a rengeteg pálmát, az autópályán elválasztó sövényként "használt" leandereket és persze az ilyen, és ehhez hasonló narancsfákat. Ez a példány Cádiz óvárosának bejáratánál várt minket:

 

A homokos tengerpart mellett azért ilyen szakaszokat is láttunk mint ez, Cádiz északi csücskében:

 

 

Emlékeztek arra a csigára, amit a legutóbbi nyári eső után korareggel véletlenül széttapostatok a járdán? Igen? Szuper! De hogy jön ez ide??? Nos, a tengerparti bárokban sok helyen virít a "VAN CSIGA" reklámfelirat. Miután nem vagyunk nagy csigaevők, nem jöttünk lázba a kis tányérkákra halmozott csigák lehetőségétől. Egészen őszintén: én undorodom az ilyesmitől. Cádiz piacán volt szerencsénk megtekinteni az alapanyagot zsákokban, tálcán mászva. Ismerős a járdáról? Én még mindig nem kérek belőle...

 

 

Ehelyett Peti hódolt a kedvenc itteni sportjának: "kérjük azt az étlapról, amit egyikünk sem ért". A spanyoltudásunk ugyan dinamikusan fejlődik, de a tengeri izéket is kínáló helyeken még könnyen bajba kerülünk... Mindenesetre jól lakott ezzel az adaggal:

 

 

Az esetleg felfordult gyomrok megnyugtatása érdekében könnyen emészthető, turista információkkal és látványosságokkal folytatom. Az egyik, amit egészen jól sikerült megörökíteni, a Pueblos Blancos egyik példánya (=fehér falvak), ami Andalúziában tapasztalható jelenség. Minden ház kötelezően fehér ezekben a falvakban a mór hagyományoknak megfelelően, valahogy így:

 

 

És végül még egy kis tengerpart szakadó parttal és szépséges hullámokkal:

 

 

Mielőtt hiányolnátok, hogy a cádizi kirándulásunk milyen tanulsággal szolgált, képzeljetek el egy vödör hideg vizet, amit a fejetekre öntenek, miközben egy szélgép fújja az utolsó csepekket is az arcotokba, hogy biztosan bőrig ázzatok. Na, ilyesmi esőben volt részünk vasárnap reggel. Mindez egy olyan éjszaka után, amikor nonstop próbálta letépni a szél az ajtót a szobánkról. Reggelinél kinéztünk a parti sétány felé, hogy milyen is a viharos óceán. Egész gyorsan zártuk vissza a kivezető ajtót. A többesszám pedig nem "királyi", kellett hozzá erő...

 

 

 

 

 

 



Segovia

Arra kellett rájönnünk, hogy minden kirándulásunknak van valami tanulsága. A segoviai út alkalmával megtanultuk, hogy az eltiempo.es (az otthoni köpönyeg.hu/időkép.hu itteni megfelelője) olyan oldal, amit MINDEN kirándulás előtt MEG KELL NÉZNI!!! Madridban 25-27 fokos napjaink voltak, ezért rövidnadrág, szoknya, póló (mindenkin a megfelelő persze...) kombinációban indultunk el. Én még egy vékony pulcsit megfogtam, gondolván, hogy egy árnyékos teraszon ebédelve szükségem lehet rá... Megesik velem, hogy fázom. (Az "Anita, már 30 fok van az irodádban!!!" jellegű emlékeket tessék szíves nem előhozni, jó?! :D)
Mikor megérkeztünk Segoviába, 12 fok volt. Igen, nem írtam el az első számjegyet! Ja, és mindehhez borús idő, meg egy kis csípős szél. Egész tempósan sétáltuk körbe a várost... :)
Innen indultunk, ugyanis tanultunk a toledói kalandból és szereztünk térképet (tőlünk jobbra van a tourist office):

 

 

 

Itt egy ilyen katedrális van:

 

 

Sétálgatva ilyesmi elvarázsolt kilátást is találhattunk:

 

 

Segovia legfontosabb nevezetessége ez a vár, amit Spanyolország legromantikusabb várának tartanak:

 

Habár Csipkerózsika épp szabin volt, azért lefotóztam nektek a tornyát:

 



 

Gyenge idegzetűek, sertéshúst nem evők, állatbarátok itt hagyják abba az olvasást! MOST! Nem ér az ujjaid között kukucskálva se tovább olvasni, jó!?

Segovia gasztronómiájának egyetlen kulcsszava van: cochinillo. Oké, nem ködösítek: szopós malac omlósra sütött hússal. Minden étterem kínálja, és minden turista eszi, hát persze, hogy nem hagytuk ki mi sem! Őszintén: nem nyűgözött le minket, mert addig oké, hogy omlós a hús, de nem használnak hozzá fűszereket, magyar pecsenye ízeket várva elég nagy csalódás. Mindenestre összefagyva jól esett egy kellemes kis étteremben ücsörögni egy pohár vörösbor társaságában, és persze a pulóverem sem maradt a táskában...

Toledo

Ez lesz az első olyan bejegyzés, ahol néhány fotó is bizonyítani fogja, hogy élünk és virulunk.

Toledo a világörökség része, ennek megfelelően tursitahordák vágtatnak rajta keresztbe-kasul. Mögöttem is láthattok párat... :)

Tőlük eltekintve egy olyan város, ahol "érezni lehet a történelmet". Egészen az 1500-as évek közepéig főváros volt, ennek megfelelően gyönyörű az óváros, zegzugos utcákkal, amiken tekeregve remekül el lehet tévedni. Mi is megtettük... :D Ennek nagy előnye az volt, hogy letérve az említett turistahordák útvonaláról, csendes utcácskákat is találtunk, például:

Így a toledói kirándulásunk tanulsága az, hogy érdemes bemenni a tourist office-ba egy várostérképért, mert van ahhol a google maps sem működik...

A városban talán a legszebb a katedrális, határozottan reprezentálja a katolikus egyház nagyságát, gazdagáságát. Ilyesmi volt a rálátás az egyik utcácskából:

 

És ilyen és ehhez hasonló dolgok voltak belül:

 

 

A katedrális megtekintéséhez természetesen belépőt kell váltani. Ekkor én még nem rendelkeztem NIE-vel (szószerinti fordításban: Külföldiek Azonosító Száma), Peti viszont igen. Hogy mi az összefüggés a kettő között? A katedrálist spanyol állampolgárok és a szerencsés NIE-vel rendelkezők ingyenesen tekinthetik meg. A pénztárnál nagyon kérdezgették, hogy milyen igazolványunk van, miután ugye nagyon szépen tudunk spanyolul köszönni és bizony ilyenkor mindig spanyolul érkezik a folytatás... :D Szerencsétlenségükre én értettem a szándékot, vidáman mondtam, hogy bizony egy NIE van kettőnkre, így élvezhettük azt a kedves gesztust, hogy Petit már "spanyolnak" tekintették egy belépő erejéig.

Cuatro Torres

Készítettem egy fotót Madrid egyik nevezetességéről a hálószoba ablakából. Ezek a felhőkarcolók a modern építészet jelképei a városban. Egyszerűen Cuatro Torres (négy torony) Business Area-nak hívják. A felhőkarcoló pedig spanyolul égkapargáló = rascacielos :)
A mallorcai tengeres kép miatt reklamáló kedves olvasónk kedvéért egy időre ez sejlik elő majd a háttérből:

A legszebbek naplementekor, amikor visszasüt rájuk a nap, és tükröződnek a vörös sugarak. És Petinek van szerencséje ezek közül az egyikben dolgozni (az épületben lévő nagykövetség miatt ujjlenyomatot is kérő beléptető rendszeren átjutva...)

El Escorial

San Lorenzo egészen közel van Madridhoz. A városka igazán rendezett, hangulatos, és mivel magasan fekszik, remek a kilátás. A palota pedig lenyűgöző. Rengeteg műkincs mellett a legérdekesebb talán az, hogy szinte az összes spanyol király itt nyugszik a Panteón Realban. A helységben igazi királyi pompával teremtettek méltó nyughelyet számukra: aranybevonat, vörös jáspis és fekete márvány.
A városka látnivalóit két felvonásban tekintettük meg: egyszer "csak úgy" kimentünk, mert egyébként is Madrid északi részén volt dolgunk. Útközben minden évszakot láttunk, pedig március utolsó hetéről beszélünk. Madridban szinte nyár volt, ragyogó napsütés, pólós idő. Lelkileg teljesen tavaszra hangolva pattantunk be az autóba, irány San Lorenzo. Ahogy egyre feljebb jutottunk a hegyekben, és havas autók jöttek szembe, előttünk pedig a havas csúcsok tornyosultak, nem hittünk a szemünknek. Egy kiadós eső (mennydörgéssel körítve, mint egy igazi nyári zivatar...) már útközben éreztette, hogy nem minden annyira tavaszi, mint gondoltuk. Felérve San Lorenzoba, havasesőhöz is volt szerencsénk, olyan igazi "vízszintesen eső" novemberihez.
A viszontagságok után végül megérkeztünk, de látva a palota méretét, úgy döntöttünk, hogy a nyitvatartásból hátralévő 1 óránál többet érdemel (ezt jól gondoltuk!), így ez alkalommal az óvárosban sétáltunk kicsit. Hogy hűek legyünk a spanyol tempóhoz, beültünk egy cukrászdába, ahol Peti szembeszállt egy féltégla méretű habos süteménnyel. A sütemény nyert, és Peti ezt a vereséget azóta is meglehetősen fájlalja. :)
A második felvonásban szakadó eső fogadott minket. Nem is bántuk, hogy beltéri program mellett döntöttünk, és hogy már láttuk a várost és a kilátást, amiből a fejünkre ült felhő miatt semmi sem maradt aznapra. Persze vannak kerengők és hangulatos belső udvarok a palotában, amik változatossá teszik az épületet, amiken át lehet sétálni - normál esetben. Szakadó esőben, amikor a ruhatár a túlsó sarokban van, neked pedig át kell jutnod úgy, hogy nem is vagy benne teljesen biztos, hogy tényleg ott vár az áhított ernyő, és az udvarka közepén hömpölyög a víz, mindezek a hangulatos, fedetlen részek kevésbé kellemesek...
Mindamellett, hogy az El Escorial vitathatatlanul gyönyörű műemlék, praktikusan közelítve a dolgot: a madridi nyári hőség elől ide érdemes lesz elmenekülni hűsölni.
Itt egészen jó képeket találtok a palotáról. Igen, van hó itt is, mi is láttuk! Tényleg!

Ismét egy kis zene

Aki a következőkbe belenéz, szerintem megbecsüli majd az otthoni kínálatot. Következzék a "Kapcsold ki a rádiót! MOST!!!" sorozat. (Ha igazán kemény vagy, az elsővel kezded!)

A legnagyobb büntetés számomra a következő barcelonai zenész. Szerencsére őt viszonylag keveset hallani. :)
Jarabe de Palo - Hoy No Soy Yo

A dal címe alapján keresi a fényt. Szerintem a hangokat is...
Efecto Pasillo - Buscando Una Luz

Őt hatalmas sztárnak érzékelem a médiából, a dal lépten-nyomon utólér, ha nem vigyázunk. Hááát...
Antonio Orozco - Temblando

A büntetés eddig tartott. A kitartóaknak a végére jutalmul egy olyan, ami már egészen hallgatható, tempós, dallamos, tizessel kezdődő helyezéssel a toplistán:
Juanes - Mil Pedazos

Az extra bónusz pedig pihentetőül ez a kellemes romantikus dal, immár a tágabb spanyol világból (venezuelai és mexikói előadók). Csajok, a latin macho sztereotípiája maximálisan megtestesül a fiatalabb úriemberben, érdemes klikkelni! ;)
Franco De Vita - Y Tú Te Vas ft. Carlos Rivera

Madrid by car

Peti sokáig nem találta a szót az itteni vezetési stílusra. Abban az egyben biztos volt, hogy IDEGESÍTŐ!!! Szerintem talán a hirtelenség a jó szó arra, amit csinálnak.
De lépjünk egyet vissza, hogyan is van szervezve az autós közlekedés? A sávok csak kb. irányadóak, nem fontos tartani. A mérnökeiket is üdvözöljük: a lámpától elindulsz 3 sávon, és marad belőle 2 a kereszteződés túl oldalára. A 3, 4, stb. sávos körforgalmak pedig igazán kalandosak, főleg menet közben lámpákkal, középre visszafordító sávokkal fűszerezve. Mindez nem is lenne baj, hisz például Varsóban láttunk mi már olyan körforgalmat, aminek a közepén villamos száguld keresztül tábla, lámpa stb. jelzés nélkül (szerencsére túléltük...). Az egyetlen probléma, hogy spanyol sofőrkollégáink minden további nélkül kijönnek a legbelső sávból, keresztül a 3 másikon, hogy ők akkor most itt kifáradnának a körforgalomból, hogy folytathassák útjukat. Mindezt természetesen index nélkül.
A "nem engedek be senkit" mentalitásukkal kapcsolatban pedig a napokban megtudhattuk a helyiektől, hogy ők tényleg nem engednek be senkit, hanem ki kell tenni az indexet, ami azt jelenti, hogy "Jövök, és szóltam is, hogy jövök!!!", majd behúzni az orrát és kész. Ha engednek, ha nem, te szóltál, és jössz... Hát jó, ezt még szoknunk kell.
Azt viszont meg kell hagyni, hogy a madridi körgyűrűk szuperek. 3 sáv, 90-120-as tempó és nem egyet nem tudnak befejezni, mint otthon, hanem 3 körgyűrű van. Viszont a sávok használatában közel sincs olyan fegyelem (viszonylagos sem), mint otthon. 120-as táblánál lazán megy a tötyörgés a belső sávban, és száguldás a szélsőben... Kicsit nehéz követni.
A parkolás pedig egyszerűen egy vicc. Az alap az, hogy NINCS HELY! SOHA! SEHOL! (Értsd bevásárlóközpont, ahol elméletileg egy hatalmas betonplaccon mindenki lazán elfér, de szombat délelőtt bizony nem elég nagy a placc...) Emellett (vagy épp ezért?!) ők úgy parkolnak, hogy a legkisebb helyre is beférnek: kocc elöl, kocc hátul és kész is. Sértetlen autót ritkán látni. A mieink még bírják, kérdés, hogy meddig... :)
Összességében úgy gondolom, hogy az úthálózat minősége teljes mértékben ellensúlyozza a közlekedési kultúra furcsaságait, szóval we take it easy!

A Parkunk

Csak szerényen adtam a címet. Szóval milyen is A Parkunk? Meg egyáltalán melyik park is ez?  Ezen a linken klikkeljetek az imagenes-re, és jól meg is nézhetitek, milyen a Dehesa de la Villa.
Mi - nem túl meglepő módon - futni szoktunk benne. Megérdemli ezt a bejegyzést, mert az elmúlt héten Madridban elég rossz idő volt, és hétfőn egy közel 2 órás futás alatt csak egyszer áztam el benne. Dícséretes!
Megfigyeléseim egyike, hogy a sztenderd "parkkellékek" (futók, sétálók, kutyások, babakocsit tologatók) mellett itt meglepően nagy koncentrációban vannak a futócipős idősek. Jönnek a nap bármely szakában egyedül, csapatostul, futócipőben, melegítőben, vagy sportos öltözetben és körbesétálják az egészet. És bizony tempósan, sokan még le is nyújtanak a park kijáratánál. Nagyon jó őket látni.
Az elázásom alkalmával például két hölgy - láthatóan ismeretlenül beszédbe elegyedve -  nagy nevetgéléssel dícsérgette az Urat, hogy volt náluk esernyő és most sétálhatnak nyugodtan tovább. (Igen, igen, az ilyen beszélgetéseket is értem már! Cool! :) )
Az is nagyon tetszik, hogy a parkban mindenféle "konditermi" eszköz van, például kényelmes padok előtt kis biciklipedálok, de láttam már lépcsőzőt, szobabiciklit is. A bordásfal, ferdepad szintén gyakran jön szembe, éppúgy, mint a közös foci és kosárlabda pályák.
Lehet, hogy nem csak a mediterrán étrendtől egészségesebbek itt az emberek?
Ilyen, és ehhez hasonló parkból egyébként rengeteg van a városban, és nagyon sokan használják is őket, mindig van bennük élet, jó idő esetén pedig konkrétan tömeg.
A hétfői hosszabb futóköröm alatt jó ideig figyeltem azt is, hogy látok-e szemetet. Nem láttam! Az eldugott sarkokban sem. Arra még nem jöttem rá, hogy ez a parkban dolgozóknak köszönhető-e, vagy a spanyolok egyszerűen miután holnap is ugyanoda jönnek le sétálni, focizni a gyerekkel, napozni a füvön, nem dobálnak el semmit.
Talán még Peti egyik első esti futó élményét érdemes itt a parknál elmesélni (bár a forrás így nem autentikus). Előre szólok, hogy nem lesz benne szatír!
Munka után ráveszed magad, hogy fuss. Hideg is van, fáradt is vagy. Sebaj, ez jól fog esni. Kimész a parkba, indulás. Nagy része kivilágított, de azért akad, ahol csak a Holdra lehet számítani. Egy ilyen sötétebb szakaszon egyszer csak sok-sok világító, mozgó pont jön szembe, trappolnak feléd és fújtatnak is. Na, ebből mi lesz??? Talán a Ku Klux Klanhoz van szerencsém??? Közelebb érve kiderül, hogy a fejlámpás helyi futóklub hozta rád a frászt... Easy.
Mikor én először láttam őket, nagyon örültem, hogy nem egyedül vagyok ott... :D

Vásárolni indulok - vol.1., avagy mi van és mi nincs

Nincs: of course túrórudi :), ezt gondolom írnom sem kell. De ami még nincs, és fáj: rendes kenyér, csak bagett, tejföl, csak valami hasonló, TV paprika (hogy lesz ebből lecsó??? ajajj...), kockamargarin, ami a laktózérzékenységem miatt minden sütimhez kell (helyette van gigahatalmas tégely, de egészen más állaggal).
Ami viszont van, és szuper: padrón paprika, az egyik kedvenc tapasunk (los pimientos de padrón, ha rágugliznátok), olivabogyó és -olaj minden mennyiségben és minőségben, természetesen tenger gyümölcsei számomra teljesen ismeretlen formákat öltve, és amit szintén talán írnom sem kell, gyöngyörű gyümölcs és zöldség. És még a nagyáruházakban is találok ehetőt. Kemény sajtokból nagyon jó választék van, ami szintén remek, mert természetesen laktózmentes, és a jamónt (sonkát) véletlenül sem hagyhatom ki a sorból!
Ami a tisztálkodást, mosást illeti, hát, finoman szólva is hiányzik a DM kínálata. Külön a fehér és külön a színes ruhákhoz való mosószert például csak sok keresés után lehet találni. Ezt problémát a srácok nem értik, sorry. :)
A rágcsálnivalók között viszont tudjátok mit találtunk? Tepertőt. Igen, egy csipsz jobbról, egy keksz balról, közte meg a tepertő... No comment!

Metrózzunk! - ha már úgyis hot topic mostanság

Állsz a metróban, nézed, hogy hány perc múlva jön a következő.
3 perc. Szókereső/sudoku/mióta internetkapcsolattal és spanyol mobillal is rendelkezem, egy kis netezés :).
1 perc, juhú! Nézel balra, hogy már a reményt adó fényt is lásd az alagútban, és tessék, jobbról bedübörög. Felszállsz és elgondolkodsz, hogy mi a fura. Aztán leesik...
És a következő pár alkalommal még meglepődsz, majd pedig gyorsan természetessé válik.

Egyébként remek a metróhálózat. Íme a metrótérkép  A mi megállónk Valdezarza, jó keresgélést! :D

Egyedül az átszállások trükkösek, viszont korrekt módon külön jelölik a térképen több pöttyel (két pötty = készülj fel, mert sétálni fogsz, három pötty = túracucc is kelleni fog...).

Ami még más, hogy otthon a kéregetők inkább a megállóban vannak, itt sokkal inkább a járatokon. Remek indián folklórral és helyi Lagzi Lajcsikkal lehet találkozni, esetleg egy-egy ködös tekintetű kongással. Persze mindez az extraszolgáltatás főként a belváros forgalmas megállói között vehető igénybe (kéretlenül...).

Egy kis ízelítő a spanyol toplista éléről - a feeling kedvéért

Napjainkban ez folyik a csapból is, az ehét végi friss toplistán első:
David Bisbal: Diez mil maneras
Szokásomhoz híven a kocsiban énekelgetve belemászott a fülembe, és miután ötezredszer hallottam napközben (éljen a Los 40 csatorna!), gondoltam, ez valami nagyon szuper muzsika lesz, rákeresek a toplistán, hogy mégis kihez és mihez is van szerencsém. Most pedig megosztom veletek is ezt a tudást... :D

És ha már zene, ráakadtam az egyik zenei csatornán a következő Las Ketchup-szerűségre is. Először csak a névrokonság szúrt szemet, aztán amikor hatalmas érdeklődéssel megtekintettem a művet, már tudtam, hogy milyen kincset találtam. Nagyon komolyan gondolják a lányok, nem ér röhögni, miközben nézitek! (Az igazsághoz az azért hozzátartozik, hogy ők brazilok. :) )
Anitta: Show das Poderosas

Bienvenido!

Kedves Olvasó!

Nos, igen, tényleg megszületett az ígért blog!
Tartalmi koncepció első körben nincs, jönni fog minden, amit megélünk, megtapasztalunk, amit elmesélnénk egy ebéd/kávé/vacsi/bor/akármi mellett. És persze várhatóan főként az én tolmácsolásomban.

Enjoy! :)