2014. június 19., csütörtök

Las Ventas és a bikaviadal

Azt javasolnám az állatbarát olvasóknak, hogy ezt a bejegyzést ugorják át. Persze reggel, kávé helyett olvasva jó lehet...
Szóval: ha Spanyolország, akkor bikaviadal!
Igen, ebben a mondatban cserélhető a bikaviadal még néhány dologra, azokról majd egy másik alkalommal. Most a bikaviadalról írnék kicsit.
Otthonról nézve: tudtuk, hogy van ilyen, és alapvetően nem igazán tetszett a koncepció. De nem foglalkoztatott minket a kérdés rendkívüli módon, ami talán nem meglepő. :) Aztán amikor az itteni berendezkedésünk során addig jutottunk, hogy már a TV csatorna kínálatból válogattunk, láttuk, hogy a Canal+ Campeones meg a Series mellett van egy Toros is. Na, ezen a ponton már tudtuk, hogy ennek a fele sem tréfa! (El tudtok képzelni egy csatornát, ahol egész nap viadalokat mutatnak? Ááááá....)

Kiköltözés után a következő lépés, hogy a hozzá nem értő tájékozódik:
1. Spanyol nyelvkönyv - aréna és a viadal részei, szereplői, funkciói, stb. Csodás leírás a hagyományokról, rengeteg ismeretlen és nagyrészt haszontalan szó. Cool. No, meg a kérdőjel, hogy akkor ebben végülis mi a jó???
2. Bikaviadal programja (akár színes plakátokon is városszerte) - ahol látszik, hogy egyszerre általában egy "termelőtől" származó bikák vívnak (egyelőre nem használok erősebb szavakat... na jó, mégis, szóval bikákat ölnek) és egy este több (2-6) bika is sorra kerül.
3. Beszélgetés spanyolokkal - Tanulság 1.: Ez itt hit kérdése, nincs középút. Vagy SOHA SENKI nem volt még a családból és NEM IS LESZ!!! viadalon, vagy BÉRLETÜK VAN és ott szotyiznak minden este. Ennyi. Tanulság 2.: Penelopé Cruz népszerűsége kutya füle egy-egy torreádoréhoz képest. Itt a celebtársadalom meghatározó szereplői ők és családjaik, mert ugye torreádor dinasztiák vannak errefelé.

Eddig ízi. A véleményformálásban ekkor eljutottunk oda, hogy: "Ennek semmi értelme és elég brutális is. Na de akkor mégis miért ennyire népszerű?!"

Madrid védőszentje Szent Izidor, akit május 2-án ünnepel a város, és akinek tiszteletére van természetesen egy kis fiesta. Hogy jön ez ide? Innentől számítva 1 hónapig minden nap, nem viccelek, tényleg minden nap van bikaviadal! Gondoltuk, egye fene, a végső véleményünk kialakítása érdekében megtekintünk a Feria de San Isidro keretében mi is egyet. Persze azért arra is kíváncsiak voltunk, milyen belülről a világ befogadóképesség szerinti 3., küzdőtér átmérője szerinti 2. legnagyobb arénája. (A legnagyobb befogadóképességű arénák Mexikóban és Venezuelában vannak, míg a legnagyobb átmérőjű küzdőtérrel egy spanyol kisváros, Ronda - ami egyébként gyönyörű :) - büszkélkedhet.) Ilyen:



A viadal napján az aréna közelébe érve megállapítottuk, hogy valószínűleg egész Madrid itt van, akkora volt a tömeg. A helyiken kívül természetesen láttunk turistacsoportokat is, de döntő többséget alkottak a bérletesek (ismertető jeleik: kis ülőpárna a hónuk alatt, kalap és hölgyeknél legyező, szotyi/tökmag...).
A színházhoz hasonlóan osztogatták az adott napi programot: kinek a bikáit ölik, kicsodák, milyen sorrendben. Majd megkezdődött a viadal.

Előre elnézést kérek a szakértőktől, de én a leírásban mellőzném a hivatalos elnevezéseket. Továbbá gyanítom a bevezetőből érzékeltétek, hogy mi a bikáknak szurkoltunk...

Szóval az elején köpönyeget lebegtető, fárasztó, bikát futtató fiúk tevékenységében látok sportértéket. Aztán kezdődik a brutális rész: lovasok, akik hatalmas lándzsával döfködik a bikát. (Itt a bika mellett a lovakat sajnáltam nagyon, mert 1) bekötött szemmel jönnek be 2) hiába vannak körbepárnázva, azért szerintem a bika szarvai elég hegyesek és fel tudják öklelni őket úgy, hogy a párna semmit nem véd...)






Ezután egy olyan szakasz jön, amikor a főszörny torreádor szurkál szép színes tőröket a bika hátába. Ennek is van valamennyi sportértéke, egészen jó sprinteket lehetett látni, mert a lovasok által már nagyon megsebzett bikának ez érthetően kevésbé tetszett. Majd a már félholt (roskadozó lábak, vér mindenhol) bikát még kicsit ingerli a köpönyeggel a főszörny torreádor és leszúrja.





Amint elterül az állat, egy tetőtől talpig hófehérbe öltözött emberke kihúzgál mindent a bikából, amit menet közben beleszúrkáltak (BTW engem ez a fehér ruha rettentően irritált. "Én olyan profi vagyok és annyira lesz...om ezt az egészet, hogy az esti kimenő ruhámban jöttem ide, kihúzok pár tőrt, aztán megyek kocsmázni.").













Záró akkordként pedig körbevonszolják lovakkal a tetemet az arénában.













Összességében egy brutális, az állat tiszteletét teljesen mellőző rituálét lehet végignézni. Egy ponton van a tiszteletnek némi jele: az utolsó, gyilkos döfés után a torreádor szemtől szemben megvárja a bika utolsó leheletét.

Mindez azzal kiegészülve, hogy sajnos már egészen jól értem a spanyolokat, így a körülöttünk ülők torreádornak címzett bekiabálásait is, sok volt. (Pl. Ne futkoss, nem azért jöttünk, hogy ezt nézzük! Öld már meg végre! stb.)
Az első bikát pillanatok alatt megölték, alig tudtunk felocsúdni. A másodiknak megszúrták a tüdejét, így nem csak a hátából ömlött a vér, de az orrából is. Itt elszakadt a cérna mindkettőnknél, úgyhogy megbeszéltük, hogy akkor ebből ennyi elég volt. A viadal vége előtt távoztunk és véletlenül sem éreztünk magunkat ezek után barbár kelet-európai népeknek.

A végleges véleményünk: Barcelona Spanyolország legkulturáltabb része, hisz ott már ezt a borzalmat betiltották. És hogy miért ilyen népszerű? Hát... ???

Ui.: Két további komment Petitől: 1. Ha igazán tökös csávó lenne a torreádor, a lovasok nem szurkálnák össze azelőtt a bikát, hogy ő színre lép. 2. Nem kaptunk utána steaket. :(

Granada vol.2.

Igen, igen, visszamentünk Granadába. 3 éve Andalúziában nyaraltunk, akkor már láttuk ezt a várost. Azonban az Alhambra nyugodt, alapos áttanulmányozása érdekében újráztunk. Anno ugyanis nem foglaltunk előre jegyet, így a Nasrid palotát nem tudtuk megnézni (ugyanis limitált számú turistát engednek be egy nap, és bizony a jegyek elfogynak...). Most 2 hónappal előre foglaltam magunknak helyet, és még az elviselhetetlen meleg előtt eljutottunk ide. Megérte!
Granada két fő nevezetessége az Albaicín városrész és az Alhambra, mindkettő a Világörökség része, és egymással szemben fekszenek két dombon a város felett.
Mielőtt ezekre sort kerítettünk, kicsit tekeregtünk a városban, így találtunk rá egy remek kis kézműves piacra a házak között megbújva:


Miért ne alapon bementünk a Szent Jeromos kolostorba, ahol ismét megdöbbentünk, mikor a kihalt kerengőről betértünk a templomba. Hogy miért? Például ezért:


És hogy ismét visszatérjek a narancsfa szeretetemhez, a kolostor előtt volt néhány, naná hogy le kellett fotózni! :)


A belvárosban sétálgatva nagyon tetszett az is, hogy sok-sok arab étterm van. Persze be is ültünk egy helyre, ahol az otthoni egyik kedvencemet, a Hummus Bárt idéző finomságokkal rakhattuk tele a hasunkat. Azt már megállapítottuk, hogy a spanyol pincérek nem a gyorsaságukról híresek. Nos, az arab étteremben még hozzájuk képest is félelmetesen lassú volt a kiszolgálás. Oké, hogy ráérősen ebédeljünk, na de ennyire???

A világörökségekre térve: Albaicín egykori mór városrész legnagyobb erőssége a hangulata. Leghíresebb része Sacromonte, sokak szerint itt született a flamenco. Persze ezt hallottuk Sevillában is, de az kétségtelen, hogy andalúziai gyökerekkel rendelkezik a leghíresebb táncuk. Sacromonte-ben egész iparág él az idelátogató turistákból, minden kis hegyoldalba fúrt étteremben van flamenco show. Az első flamenco élményünk nekünk is ehhez a városrészhez kapcsolódik.

Ilyen utcácskákban lehet megsülni nyáron:


És ilyen növényekre lehet rácsodálkozni:


Meg volt itt is narancsfa! Juhú! :)



Szemben pedig az Alhambra és mögötte a Sierra Nevada, aminek még van hó a tetején! Igen, Dél-Spanyolországban... júniusban... (Én először kételkedtem benne. Na jó, valójában Peti épelméjűségével kapcsolatban voltak kétségeim, mikor határozottan állította, hogy az bizony hó.)



Az Alhambra erőd és palota egyben, a mór építészet csodálatos példája. 1200-1400 között emelték, majd még V. Károly is toldott hozzá kicsit (ami nem sikerült túl jól szerintem...). Az épületegyüttest bejárva az volt a benyomásunk, hogy a kortárs keresztény épületek bizony gyengécskék ehhez képest.
A kertekből és külső részekből két kedvenc:






A palotában esti túrán voltunk, így talán még erősebb volt a hatás.
Ezek vagyunk mi:


 
 És néhány "alig" díszített részletet lefényképeztünk:





És íme a kilátásban gyönyörködő Peti (az Alhambraból nézzük Albaicínt a változatosság kedvéért):


Mivel ennek a kirándulásnak nem volt olyan "remek" tanulsága, mint az eddigieknek, annak érdekében, hogy a "micsoda ... ezek ketten!" (jelző behelyettesítendő tetszés szerint ;) ) megjegyzést nyugodtan elereszthessétek, a végére jöjjön egy kis "rákenrol" Granadából, tőlünk, nektek! :)

2014. június 13., péntek

Zene, mert már rég volt (a NYÁR SLÁGERE included!!!)

Mivel is kezdhetném, mint egy kis David Bisbal-lal? Ez egy régi dala, viszont mindenféle remek elemet tartalmaz, és az alap a bulería, ami a flamenco egyik gyors ritmusa. Nagyon komoly dráma bontakozik ki a klippben, kellő komolysággal nézzétek, a köldökig kigombolt inget főként! :D

David Bisbal - Bulería

És ezen a vonalon maradva, róla mindig Takáts Eszter jut eszembe, akinek a Drága idő című dalát imádtam anno (lehet pfujjolni, meg hülyézni, úgysem hallom... :P). Szóval jöjjön egy cuki klippel körített karakteres, amolyan "flamenco"-s énekhang:

Rozalen - Saltan Chispas

Ezt a dalt (a VB-re készült borzalmak mellett) rengeteget játszák itt mindenhol. Otthon is? Mindig megfogalmazódik bennem a kérdés, hogy ha egy román dance énekes ilyen sikereket ér el itt (egyik fő attrakció az országos zenei rádió koncertsorozatán...), mi miért nem tudunk "kitermelni" valami hasonlót? Tudom, hogy nem egy nagy érték, amit a lányka képvisel, de ugyebár ez a sóbiznisz, vagy mi... És remekül eltalálja már nem először, hogy mire szeretne bulizni a nép. Szóval íme:

Inna - Cola Song

A végére hagytam a nagy kedvencet, számomra a nyár slágerét (persze csak amíg nem jön valami újabb... ;) ) 7-8 évnyi kubai táncokból való szemezgetés és 1,5 hónapnyi flamenco tudományom birtokában egyszerűen telitalálatnak érzem ezt a dalt és a hozzá készült klippet. Az alaphangulatot megadja az első képsor kubai eszetlenkedése, azt meg mondanom sem kell, hogy a két tánckarért odavagyok! Otthon is ekkora sláger ez?

Enrique Iglesias - Bailando