 |
| Egy csüngő ház |
 |
| Kilátás a völgyet átszelő hídról |
Az óváros pedig tele volt remek éttermekkel, kávézókkal. Ez a kirándulás is egyike volt azoknak, ami közelebb hozott minket a spanyol "hol mit lehet enni?" megközelítésű turizmushoz... :)))
2015. január 13., kedd
Cuenca - a csüngő házak városkája
Cuenca-t sokan ajánlották már nekünk. Egy november eleji hétvégét töltöttünk itt, és egyáltalán nem bántuk meg. Ez a pici város a csüngő házairól híres, amik a sziklás hegyoldalról kukucskálnak a semmibe.
Az ilyen és ehhez hasonló régesrégi házikók vagányan felújítva kortárs művészeti galériákat rejtenek. Nagyon mókás kiállításokat láttunk, pl. egy dadaista időszaki kiállítást... (Egy teremben a falra Schwitters - Ursonate szövege volt kiírva és hangszórókból szólt az okosság. Csak erős idegzetűeknek!!! :D)
Az óváros pedig tele volt remek éttermekkel, kávézókkal. Ez a kirándulás is egyike volt azoknak, ami közelebb hozott minket a spanyol "hol mit lehet enni?" megközelítésű turizmushoz... :)))
Az óváros pedig tele volt remek éttermekkel, kávézókkal. Ez a kirándulás is egyike volt azoknak, ami közelebb hozott minket a spanyol "hol mit lehet enni?" megközelítésű turizmushoz... :)))
Valencia - vol.2.
A korábbi tengerpartozós bejegyzésben írtam, hogy nyáron bizony nem szántunk időt a Művészetek Városa résznek. Ez persze annak is köszönhető volt, hogy tudtuk, ősszel visszatérünk barátokkal a Valencia Maratonra.
Ugyan mi nem futottunk végül (addig agyaltunk, hogy már nem fértünk be a létszemkeretbe a 10 km-es távon, olyan kondiban meg nem vagyunk, hogy felkészülés nélkül fussunk egy maratont... :P), de a rendezvényt szurkolóként végigkövettük. Az egész város maraton lázban égett, előtte mindenfelé népszerűsítették, pl. voltak partner éttermek, ahol még a tányéralátét is maratonos fotó volt. :) A rendezvény napján az egész város az útvonalon szurkolt, zseniális hangulatú verseny volt kívülről nézve, és a futók elmondása alapján, belülről is. Ha emlékeztek, a madridi félmaraton után fanyalogtam a hangulat miatt, ezért kicsit féltettem a srácokat, hogy ez is egy ilyen lesz, de legnagyobb örömömre nem! :)
No, de a Művészetek Városa milyen is? Lenyűgöző építészeti remekmű. És hozzá a ragyogó kék ég háttérként, egyszerűen szuper! Számoljátok a felhőket! :))) (A képek novemberben készültek... Becsszó!)
És zárásként a delfinshow egy pillanata, ahol épp majdnem mindenki a levegőben van. Kicsit túlkorosak voltunk a lelátón, de ez cseppet sem zavart minket!
Ugyan mi nem futottunk végül (addig agyaltunk, hogy már nem fértünk be a létszemkeretbe a 10 km-es távon, olyan kondiban meg nem vagyunk, hogy felkészülés nélkül fussunk egy maratont... :P), de a rendezvényt szurkolóként végigkövettük. Az egész város maraton lázban égett, előtte mindenfelé népszerűsítették, pl. voltak partner éttermek, ahol még a tányéralátét is maratonos fotó volt. :) A rendezvény napján az egész város az útvonalon szurkolt, zseniális hangulatú verseny volt kívülről nézve, és a futók elmondása alapján, belülről is. Ha emlékeztek, a madridi félmaraton után fanyalogtam a hangulat miatt, ezért kicsit féltettem a srácokat, hogy ez is egy ilyen lesz, de legnagyobb örömömre nem! :)
No, de a Művészetek Városa milyen is? Lenyűgöző építészeti remekmű. És hozzá a ragyogó kék ég háttérként, egyszerűen szuper! Számoljátok a felhőket! :))) (A képek novemberben készültek... Becsszó!)
És zárásként a delfinshow egy pillanata, ahol épp majdnem mindenki a levegőben van. Kicsit túlkorosak voltunk a lelátón, de ez cseppet sem zavart minket!
2015. január 6., kedd
Nyaraltunk - így januárban jó nézni ezeket a képeket
A nyaralásról legjobban a képek tudnak mesélni. A tavaszi cádizi kirándulásunkon kinézett remek kis strandokra tértünk vissza augusztus végén. Nem bántuk meg.
A szállodánk Conil de la Fronterában volt homokos tengerparttal, amerre csak a szem ellát:
Két hetünk volt körbestrandolni a környéket, és bizony ezt meg is tettük.
Conil mellett megtaláltuk a kikötőt, amit alaposan elrejtettek az erdő közé. Szerencsére észrevettük a parkolóban az éttermet is, ami otthon biztosan nem működhetne az éles szemű szabályozó hatóságok eredményes munkáját ismerve... Az étterem egy ház, aminek gyakorlatilag csak a tartófalai állnak, az egész helység és az udvara döngölt föld padlóval csalogatta a látogatókat. Az udvaron pedig a fákra feltekert vezetékeken csüngő égők adták a világítást. A konyhában nem jártunk, de nincsenek illúzióink... Akárhogyan is, amit enni kaptunk, az mind nagyon-nagyon rendben volt!
Elmentünk Gibraltárra, hisz elég közel voltunk hozzá. Hogy mi van Gibraltáron? Természeti látványosságok: szemben Afrika, majmok, szikla és borzalom meleg. Civilizáció: egy bevásárlóutca, ahol minden elektronikai cucc, dohányáru és szeszesital jó occsóé kapható, ennek megfelelően az ide irányuló turizmus szinte kizárólag erről szól...
Zárásként kaptok néhány "klasszikus" fotót:
A szállodánk Conil de la Fronterában volt homokos tengerparttal, amerre csak a szem ellát:
Két hetünk volt körbestrandolni a környéket, és bizony ezt meg is tettük.
 |
Pequena Lulu strandjának eldugott része   |
 |
| A parkoló dekorációja... |
 |
| És amivel bent vártak minket! |
Elmentünk Gibraltárra, hisz elég közel voltunk hozzá. Hogy mi van Gibraltáron? Természeti látványosságok: szemben Afrika, majmok, szikla és borzalom meleg. Civilizáció: egy bevásárlóutca, ahol minden elektronikai cucc, dohányáru és szeszesital jó occsóé kapható, ennek megfelelően az ide irányuló turizmus szinte kizárólag erről szól...
 |
| A szikla |
 |
| A majmok egyike |
 |
| Szemben Afrika!!! |
 |
| Előtérben mi, háttérben a szoros és a távolban Afrika |
 |
| Árnyékunk a tengerparti homokon |
 |
| Séta a naplementében |
 |
| Ez olyan, mintha egy vászon elé állítottak volna egy fotóstúdióban... :D |
 |
| És a végére az elmaradhatatlan naplemente a tengeren |
Tengerpartoztunk - felvezetendő a nyaralásos posztot...
Miután itt elég könnyen le lehet jutni a tengerpartra, nyár elején nekikezdtünk felfedezni Katalónia partjait, így került sorra Alicante és Valencia is. Túl sok kulturális élményről nem tudok beszámolni, azt télre meghagytuk, maradtunk a kitartó strandolásnál. :) De azért egy-két mozzanatot mindkét kirándulásból megörökítenék.
Alicante-be egy munkaszüneti napos remek hosszúhétvégén mentünk. Megelőzendő a vasárnap esti autópályás őrületet, AVE-ra, azaz az itteni gyorsvasútra pattantunk. Ez a vakondforma járgány vitt minket kb. 300 km/h sebességgel, megállás nélkül pikk-pakk Alicante-ig:
El se tudtam képzelni, hogy van ilyen Spanyolországban, de ez a vonat bizony percre pontosan közlekedett. Hm...
Szent János ünnepébe futottunk akaratlanul. Az egész városban viseletbe öltözött kicsik és nagyok vonultak fel rezes bandákkal kísérve. Ilyesmi ruhákban:
Éjjel és nappal:
A "célvonal" a zászlócskákkal ez a tribün volt, a virágcsokrokkal pedig a templom bejáratánál ez a fal:
Voltak gorillák... :D
...meg tengerparti sétány is:
Valenciát már autós távolságnak ítéltük, így oda 3,5 órányi vezetés után érkeztünk. Mint a bevezetőben is említettem, nem mélyültünk el a Művészetek Városa megismerésében, helyette a belvárosban sétálgattunk, amikor épp nem a tengerben áztattuk magunkat.
Ezt a fotót kollégáim és minden kedves bankos olvasóm figyelmébe ajánlom. El tudnám képzelni ezt a napi robot helyszíneként, gondolom ti is... :) (Banco de Valencia székház, tengerpart 15 percre...)
A belváros hangulata engem teljesen lenyűgözött. Mielőtt indultunk, a spanyoltanáraink egyike mondta azt, hogy ő még valamikor élete során szeretne ebben a városban élni, majd meglátom miért. Csak egyetérteni tudok vele.
A végére a tengerparti sétányos képekből egy olyat tennék, amin eléggé meglepődtünk. Igen, gyönyörű házak vannak a sétányokon, na de ez???
Alicante-be egy munkaszüneti napos remek hosszúhétvégén mentünk. Megelőzendő a vasárnap esti autópályás őrületet, AVE-ra, azaz az itteni gyorsvasútra pattantunk. Ez a vakondforma járgány vitt minket kb. 300 km/h sebességgel, megállás nélkül pikk-pakk Alicante-ig:
El se tudtam képzelni, hogy van ilyen Spanyolországban, de ez a vonat bizony percre pontosan közlekedett. Hm...
Szent János ünnepébe futottunk akaratlanul. Az egész városban viseletbe öltözött kicsik és nagyok vonultak fel rezes bandákkal kísérve. Ilyesmi ruhákban:
Éjjel és nappal:
A "célvonal" a zászlócskákkal ez a tribün volt, a virágcsokrokkal pedig a templom bejáratánál ez a fal:
A város pedig ilyen papírmasé figurákkal volt tele:
Voltak gorillák... :D
...meg tengerparti sétány is:
Valenciát már autós távolságnak ítéltük, így oda 3,5 órányi vezetés után érkeztünk. Mint a bevezetőben is említettem, nem mélyültünk el a Művészetek Városa megismerésében, helyette a belvárosban sétálgattunk, amikor épp nem a tengerben áztattuk magunkat.
Ezt a fotót kollégáim és minden kedves bankos olvasóm figyelmébe ajánlom. El tudnám képzelni ezt a napi robot helyszíneként, gondolom ti is... :) (Banco de Valencia székház, tengerpart 15 percre...)
A belváros hangulata engem teljesen lenyűgözött. Mielőtt indultunk, a spanyoltanáraink egyike mondta azt, hogy ő még valamikor élete során szeretne ebben a városban élni, majd meglátom miért. Csak egyetérteni tudok vele.
A végére a tengerparti sétányos képekből egy olyat tennék, amin eléggé meglepődtünk. Igen, gyönyörű házak vannak a sétányokon, na de ez???
Ébresztő!!!
Ezer éve nem írtam semmit. Irgum-burgum!!!
No de, új év, új lendület! :)
Kezdem is egy aktuális felfedezettemmel, egy mallorcai csapat nótájával:
La Musicalité - Bailando en la oscuridad
No meg még eggyel, a kedvetekért csajszik:
Pablo Alborán - Por fin
Most pedig nézzük, mi mindent nem "közvetítettem" az elmúlt időszakban.
Én írogatok, ti meg olvasgassatok!
No de, új év, új lendület! :)
Kezdem is egy aktuális felfedezettemmel, egy mallorcai csapat nótájával:
La Musicalité - Bailando en la oscuridad
No meg még eggyel, a kedvetekért csajszik:
Pablo Alborán - Por fin
Most pedig nézzük, mi mindent nem "közvetítettem" az elmúlt időszakban.
Én írogatok, ti meg olvasgassatok!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)