Félmaraton madridi módra

A felkészülést még külön kezdtük meg. Előhúztam a tavalyi edzéstervemet és uccuneki! Futottunk mindketten, Peti itt, én otthon. Ez eddig easy. Mikor én is kiköltöztem, akkor jött az első feladat mindkettőnk számára: Petinek megbarátkozni az én tempómmal, nekem pedig megbarátkozni az emelkedőkkel. Az első 7-8 km-es futás a parkunkban kikészített: elszállt pulzus, vörös fej, belesétálás (ami azért ilyen távon szégyen... :D). Hogy Peti hogy élte meg a "lassítást"? Majd ő nyilatkozik... Igen, igen, nem arról van szó, hogy én futok túl gyorsan hozzá képest, hanem fordítva. :)
A hosszú futásos vasárnapjainkon leküzdöttük egy-egy szakaszát a jövendőbeli útvonalunknak azzal a szándékkal, hogy lélekben készek legyünk az emelkedőkre a verseny közben.
Kitartó felkészülésünk eredményeként 2:13:58-cal értünk célba, amire rettentő büszkék vagyunk! Én főként azért is, mert az emelkedők ellenére pár perccel jobb, mint az otthoni Vivicittás időm volt tavaly.
Íme a célfotónk:

No, de jöjjön egy kis pfujjolás. Így, hogy futottam már egy Vivicittát is, azt kell hogy mondjam, hogy klasszisokkal jobb hangulata van annak a versenynek. Büszke lehet rá Budapest. Itt nem voltak szurkolók végig az útvonalon (főként nem olyanok, mint mondjuk a bátortáboros csapat), nem voltak önjelölt, futókat szórakoztató zenészek a hivatalos bandákon túl, és az volt az érzésünk, hogy a helyieket ez mélységesen nem érdekli. Pozitívumként azt azért persze meg kell említsem, hogy ehhez a rendezvényhez egy profi futóexpo is csatlakozott.
A táv sikeres teljesítésén fellelkesülve Peti (igen, igen, nem a sajtkukac Anita!) kacérkodik a gondolattal, hogy egy tengerparti versenyt is kipróbáljunk, például van egy remek őszi esemény Valenciában. Meglátjuk... ;)
És miután ezen is túlvagyunk, indulhat a horgász szezon!!! (Ui.: Az ezzel kapcsolatos nem kevés kaland külön bejegyzést érdemel. Természetesen.)

Cádiz és környéke

Spanyolországban a Húsvét ünneplése egész Nagyhéten folyik, sokan az év legfontosabb ünnepének tartják. Csütörtök és péntek is munkaszüneti nap, így remek hosszúhétvégét lehet csapni. El is indul ilyenkor egész Madrid, leginkább délre. Mi sem maradtunk ki ebből, mi Cádizt és környékét céloztuk meg. Hogy miért? Leginkább ezért:

 

Szerettünk volna igazi homokos tengerpartot látni, és megnézni, nem lövünk-e nagyon mellé, ha erre a partszakaszra jövünk nyaralni. Mint a fenti kép is mutatja, egészen jó strandokat találtunk. :)

Hogy árnyaljam kicsit a képet, azért fel kellett öltözni rendesen, mert elég hűvös szél fújt, a nap melegét nem nagyon lehetett érezni:

 

A szállodánk Rotában volt, ami egy kisebb üdülőtelepülés Cádiz mellett az óceánparton. Ilyen kis utcácskák voltak a belvárosban:

 

 

 

 

És ilyen parti sétány:

 



 

Andalúziában nagyon szeretem a rengeteg pálmát, az autópályán elválasztó sövényként "használt" leandereket és persze az ilyen, és ehhez hasonló narancsfákat. Ez a példány Cádiz óvárosának bejáratánál várt minket:

 

A homokos tengerpart mellett azért ilyen szakaszokat is láttunk mint ez, Cádiz északi csücskében:

 

 

Emlékeztek arra a csigára, amit a legutóbbi nyári eső után korareggel véletlenül széttapostatok a járdán? Igen? Szuper! De hogy jön ez ide??? Nos, a tengerparti bárokban sok helyen virít a "VAN CSIGA" reklámfelirat. Miután nem vagyunk nagy csigaevők, nem jöttünk lázba a kis tányérkákra halmozott csigák lehetőségétől. Egészen őszintén: én undorodom az ilyesmitől. Cádiz piacán volt szerencsénk megtekinteni az alapanyagot zsákokban, tálcán mászva. Ismerős a járdáról? Én még mindig nem kérek belőle...

 

 

Ehelyett Peti hódolt a kedvenc itteni sportjának: "kérjük azt az étlapról, amit egyikünk sem ért". A spanyoltudásunk ugyan dinamikusan fejlődik, de a tengeri izéket is kínáló helyeken még könnyen bajba kerülünk... Mindenesetre jól lakott ezzel az adaggal:

 

 

Az esetleg felfordult gyomrok megnyugtatása érdekében könnyen emészthető, turista információkkal és látványosságokkal folytatom. Az egyik, amit egészen jól sikerült megörökíteni, a Pueblos Blancos egyik példánya (=fehér falvak), ami Andalúziában tapasztalható jelenség. Minden ház kötelezően fehér ezekben a falvakban a mór hagyományoknak megfelelően, valahogy így:

 

 

És végül még egy kis tengerpart szakadó parttal és szépséges hullámokkal:

 

 

Mielőtt hiányolnátok, hogy a cádizi kirándulásunk milyen tanulsággal szolgált, képzeljetek el egy vödör hideg vizet, amit a fejetekre öntenek, miközben egy szélgép fújja az utolsó csepekket is az arcotokba, hogy biztosan bőrig ázzatok. Na, ilyesmi esőben volt részünk vasárnap reggel. Mindez egy olyan éjszaka után, amikor nonstop próbálta letépni a szél az ajtót a szobánkról. Reggelinél kinéztünk a parti sétány felé, hogy milyen is a viharos óceán. Egész gyorsan zártuk vissza a kivezető ajtót. A többesszám pedig nem "királyi", kellett hozzá erő...

 

 

 

 

 

 



Segovia

Arra kellett rájönnünk, hogy minden kirándulásunknak van valami tanulsága. A segoviai út alkalmával megtanultuk, hogy az eltiempo.es (az otthoni köpönyeg.hu/időkép.hu itteni megfelelője) olyan oldal, amit MINDEN kirándulás előtt MEG KELL NÉZNI!!! Madridban 25-27 fokos napjaink voltak, ezért rövidnadrág, szoknya, póló (mindenkin a megfelelő persze...) kombinációban indultunk el. Én még egy vékony pulcsit megfogtam, gondolván, hogy egy árnyékos teraszon ebédelve szükségem lehet rá... Megesik velem, hogy fázom. (Az "Anita, már 30 fok van az irodádban!!!" jellegű emlékeket tessék szíves nem előhozni, jó?! :D)
Mikor megérkeztünk Segoviába, 12 fok volt. Igen, nem írtam el az első számjegyet! Ja, és mindehhez borús idő, meg egy kis csípős szél. Egész tempósan sétáltuk körbe a várost... :)
Innen indultunk, ugyanis tanultunk a toledói kalandból és szereztünk térképet (tőlünk jobbra van a tourist office):

 

 

 

Itt egy ilyen katedrális van:

 

 

Sétálgatva ilyesmi elvarázsolt kilátást is találhattunk:

 

 

Segovia legfontosabb nevezetessége ez a vár, amit Spanyolország legromantikusabb várának tartanak:

 

Habár Csipkerózsika épp szabin volt, azért lefotóztam nektek a tornyát:

 



 

Gyenge idegzetűek, sertéshúst nem evők, állatbarátok itt hagyják abba az olvasást! MOST! Nem ér az ujjaid között kukucskálva se tovább olvasni, jó!?

Segovia gasztronómiájának egyetlen kulcsszava van: cochinillo. Oké, nem ködösítek: szopós malac omlósra sütött hússal. Minden étterem kínálja, és minden turista eszi, hát persze, hogy nem hagytuk ki mi sem! Őszintén: nem nyűgözött le minket, mert addig oké, hogy omlós a hús, de nem használnak hozzá fűszereket, magyar pecsenye ízeket várva elég nagy csalódás. Mindenestre összefagyva jól esett egy kellemes kis étteremben ücsörögni egy pohár vörösbor társaságában, és persze a pulóverem sem maradt a táskában...

Toledo

Ez lesz az első olyan bejegyzés, ahol néhány fotó is bizonyítani fogja, hogy élünk és virulunk.

Toledo a világörökség része, ennek megfelelően tursitahordák vágtatnak rajta keresztbe-kasul. Mögöttem is láthattok párat... :)

Tőlük eltekintve egy olyan város, ahol "érezni lehet a történelmet". Egészen az 1500-as évek közepéig főváros volt, ennek megfelelően gyönyörű az óváros, zegzugos utcákkal, amiken tekeregve remekül el lehet tévedni. Mi is megtettük... :D Ennek nagy előnye az volt, hogy letérve az említett turistahordák útvonaláról, csendes utcácskákat is találtunk, például:

Így a toledói kirándulásunk tanulsága az, hogy érdemes bemenni a tourist office-ba egy várostérképért, mert van ahhol a google maps sem működik...

A városban talán a legszebb a katedrális, határozottan reprezentálja a katolikus egyház nagyságát, gazdagáságát. Ilyesmi volt a rálátás az egyik utcácskából:

 

És ilyen és ehhez hasonló dolgok voltak belül:

 

 

A katedrális megtekintéséhez természetesen belépőt kell váltani. Ekkor én még nem rendelkeztem NIE-vel (szószerinti fordításban: Külföldiek Azonosító Száma), Peti viszont igen. Hogy mi az összefüggés a kettő között? A katedrálist spanyol állampolgárok és a szerencsés NIE-vel rendelkezők ingyenesen tekinthetik meg. A pénztárnál nagyon kérdezgették, hogy milyen igazolványunk van, miután ugye nagyon szépen tudunk spanyolul köszönni és bizony ilyenkor mindig spanyolul érkezik a folytatás... :D Szerencsétlenségükre én értettem a szándékot, vidáman mondtam, hogy bizony egy NIE van kettőnkre, így élvezhettük azt a kedves gesztust, hogy Petit már "spanyolnak" tekintették egy belépő erejéig.

Cuatro Torres

Készítettem egy fotót Madrid egyik nevezetességéről a hálószoba ablakából. Ezek a felhőkarcolók a modern építészet jelképei a városban. Egyszerűen Cuatro Torres (négy torony) Business Area-nak hívják. A felhőkarcoló pedig spanyolul égkapargáló = rascacielos :)
A mallorcai tengeres kép miatt reklamáló kedves olvasónk kedvéért egy időre ez sejlik elő majd a háttérből:

A legszebbek naplementekor, amikor visszasüt rájuk a nap, és tükröződnek a vörös sugarak. És Petinek van szerencséje ezek közül az egyikben dolgozni (az épületben lévő nagykövetség miatt ujjlenyomatot is kérő beléptető rendszeren átjutva...)