Granada vol.2.

Igen, igen, visszamentünk Granadába. 3 éve Andalúziában nyaraltunk, akkor már láttuk ezt a várost. Azonban az Alhambra nyugodt, alapos áttanulmányozása érdekében újráztunk. Anno ugyanis nem foglaltunk előre jegyet, így a Nasrid palotát nem tudtuk megnézni (ugyanis limitált számú turistát engednek be egy nap, és bizony a jegyek elfogynak...). Most 2 hónappal előre foglaltam magunknak helyet, és még az elviselhetetlen meleg előtt eljutottunk ide. Megérte!
Granada két fő nevezetessége az Albaicín városrész és az Alhambra, mindkettő a Világörökség része, és egymással szemben fekszenek két dombon a város felett.
Mielőtt ezekre sort kerítettünk, kicsit tekeregtünk a városban, így találtunk rá egy remek kis kézműves piacra a házak között megbújva:

Miért ne alapon bementünk a Szent Jeromos kolostorba, ahol ismét megdöbbentünk, mikor a kihalt kerengőről betértünk a templomba. Hogy miért? Például ezért:

És hogy ismét visszatérjek a narancsfa szeretetemhez, a kolostor előtt volt néhány, naná hogy le kellett fotózni! :)

A belvárosban sétálgatva nagyon tetszett az is, hogy sok-sok arab étterm van. Persze be is ültünk egy helyre, ahol az otthoni egyik kedvencemet, a Hummus Bárt idéző finomságokkal rakhattuk tele a hasunkat. Azt már megállapítottuk, hogy a spanyol pincérek nem a gyorsaságukról híresek. Nos, az arab étteremben még hozzájuk képest is félelmetesen lassú volt a kiszolgálás. Oké, hogy ráérősen ebédeljünk, na de ennyire???

A világörökségekre térve: Albaicín egykori mór városrész legnagyobb erőssége a hangulata. Leghíresebb része Sacromonte, sokak szerint itt született a flamenco. Persze ezt hallottuk Sevillában is, de az kétségtelen, hogy andalúziai gyökerekkel rendelkezik a leghíresebb táncuk. Sacromonte-ben egész iparág él az idelátogató turistákból, minden kis hegyoldalba fúrt étteremben van flamenco show. Az első flamenco élményünk nekünk is ehhez a városrészhez kapcsolódik.

Ilyen utcácskákban lehet megsülni nyáron:

És ilyen növényekre lehet rácsodálkozni:

Meg volt itt is narancsfa! Juhú! :)

Szemben pedig az Alhambra és mögötte a Sierra Nevada, aminek még van hó a tetején! Igen, Dél-Spanyolországban... júniusban... (Én először kételkedtem benne. Na jó, valójában Peti épelméjűségével kapcsolatban voltak kétségeim, mikor határozottan állította, hogy az bizony hó.)

Az Alhambra erőd és palota egyben, a mór építészet csodálatos példája. 1200-1400 között emelték, majd még V. Károly is toldott hozzá kicsit (ami nem sikerült túl jól szerintem...). Az épületegyüttest bejárva az volt a benyomásunk, hogy a kortárs keresztény épületek bizony gyengécskék ehhez képest.
A kertekből és külső részekből két kedvenc:

A palotában esti túrán voltunk, így talán még erősebb volt a hatás.
Ezek vagyunk mi:

 

 És néhány "alig" díszített részletet lefényképeztünk:

És íme a kilátásban gyönyörködő Peti (az Alhambraból nézzük Albaicínt a változatosság kedvéért):

Mivel ennek a kirándulásnak nem volt olyan "remek" tanulsága, mint az eddigieknek, annak érdekében, hogy a "micsoda ... ezek ketten!" (jelző behelyettesítendő tetszés szerint ;) ) megjegyzést nyugodtan elereszthessétek, a végére jöjjön egy kis "rákenrol" Granadából, tőlünk, nektek! :)