Segovia

Arra kellett rájönnünk, hogy minden kirándulásunknak van valami tanulsága. A segoviai út alkalmával megtanultuk, hogy az eltiempo.es (az otthoni köpönyeg.hu/időkép.hu itteni megfelelője) olyan oldal, amit MINDEN kirándulás előtt MEG KELL NÉZNI!!! Madridban 25-27 fokos napjaink voltak, ezért rövidnadrág, szoknya, póló (mindenkin a megfelelő persze...) kombinációban indultunk el. Én még egy vékony pulcsit megfogtam, gondolván, hogy egy árnyékos teraszon ebédelve szükségem lehet rá... Megesik velem, hogy fázom. (Az "Anita, már 30 fok van az irodádban!!!" jellegű emlékeket tessék szíves nem előhozni, jó?! :D)
Mikor megérkeztünk Segoviába, 12 fok volt. Igen, nem írtam el az első számjegyet! Ja, és mindehhez borús idő, meg egy kis csípős szél. Egész tempósan sétáltuk körbe a várost... :)
Innen indultunk, ugyanis tanultunk a toledói kalandból és szereztünk térképet (tőlünk jobbra van a tourist office):

 

 

 

Itt egy ilyen katedrális van:

 

 

Sétálgatva ilyesmi elvarázsolt kilátást is találhattunk:

 

 

Segovia legfontosabb nevezetessége ez a vár, amit Spanyolország legromantikusabb várának tartanak:

 

Habár Csipkerózsika épp szabin volt, azért lefotóztam nektek a tornyát:

 



 

Gyenge idegzetűek, sertéshúst nem evők, állatbarátok itt hagyják abba az olvasást! MOST! Nem ér az ujjaid között kukucskálva se tovább olvasni, jó!?

Segovia gasztronómiájának egyetlen kulcsszava van: cochinillo. Oké, nem ködösítek: szopós malac omlósra sütött hússal. Minden étterem kínálja, és minden turista eszi, hát persze, hogy nem hagytuk ki mi sem! Őszintén: nem nyűgözött le minket, mert addig oké, hogy omlós a hús, de nem használnak hozzá fűszereket, magyar pecsenye ízeket várva elég nagy csalódás. Mindenestre összefagyva jól esett egy kellemes kis étteremben ücsörögni egy pohár vörösbor társaságában, és persze a pulóverem sem maradt a táskában...