Cádiz és környéke

Spanyolországban a Húsvét ünneplése egész Nagyhéten folyik, sokan az év legfontosabb ünnepének tartják. Csütörtök és péntek is munkaszüneti nap, így remek hosszúhétvégét lehet csapni. El is indul ilyenkor egész Madrid, leginkább délre. Mi sem maradtunk ki ebből, mi Cádizt és környékét céloztuk meg. Hogy miért? Leginkább ezért:

 

Szerettünk volna igazi homokos tengerpartot látni, és megnézni, nem lövünk-e nagyon mellé, ha erre a partszakaszra jövünk nyaralni. Mint a fenti kép is mutatja, egészen jó strandokat találtunk. :)

Hogy árnyaljam kicsit a képet, azért fel kellett öltözni rendesen, mert elég hűvös szél fújt, a nap melegét nem nagyon lehetett érezni:

 

A szállodánk Rotában volt, ami egy kisebb üdülőtelepülés Cádiz mellett az óceánparton. Ilyen kis utcácskák voltak a belvárosban:

 

 

 

 

És ilyen parti sétány:

 



 

Andalúziában nagyon szeretem a rengeteg pálmát, az autópályán elválasztó sövényként "használt" leandereket és persze az ilyen, és ehhez hasonló narancsfákat. Ez a példány Cádiz óvárosának bejáratánál várt minket:

 

A homokos tengerpart mellett azért ilyen szakaszokat is láttunk mint ez, Cádiz északi csücskében:

 

 

Emlékeztek arra a csigára, amit a legutóbbi nyári eső után korareggel véletlenül széttapostatok a járdán? Igen? Szuper! De hogy jön ez ide??? Nos, a tengerparti bárokban sok helyen virít a "VAN CSIGA" reklámfelirat. Miután nem vagyunk nagy csigaevők, nem jöttünk lázba a kis tányérkákra halmozott csigák lehetőségétől. Egészen őszintén: én undorodom az ilyesmitől. Cádiz piacán volt szerencsénk megtekinteni az alapanyagot zsákokban, tálcán mászva. Ismerős a járdáról? Én még mindig nem kérek belőle...

 

 

Ehelyett Peti hódolt a kedvenc itteni sportjának: "kérjük azt az étlapról, amit egyikünk sem ért". A spanyoltudásunk ugyan dinamikusan fejlődik, de a tengeri izéket is kínáló helyeken még könnyen bajba kerülünk... Mindenesetre jól lakott ezzel az adaggal:

 

 

Az esetleg felfordult gyomrok megnyugtatása érdekében könnyen emészthető, turista információkkal és látványosságokkal folytatom. Az egyik, amit egészen jól sikerült megörökíteni, a Pueblos Blancos egyik példánya (=fehér falvak), ami Andalúziában tapasztalható jelenség. Minden ház kötelezően fehér ezekben a falvakban a mór hagyományoknak megfelelően, valahogy így:

 

 

És végül még egy kis tengerpart szakadó parttal és szépséges hullámokkal:

 

 

Mielőtt hiányolnátok, hogy a cádizi kirándulásunk milyen tanulsággal szolgált, képzeljetek el egy vödör hideg vizet, amit a fejetekre öntenek, miközben egy szélgép fújja az utolsó csepekket is az arcotokba, hogy biztosan bőrig ázzatok. Na, ilyesmi esőben volt részünk vasárnap reggel. Mindez egy olyan éjszaka után, amikor nonstop próbálta letépni a szél az ajtót a szobánkról. Reggelinél kinéztünk a parti sétány felé, hogy milyen is a viharos óceán. Egész gyorsan zártuk vissza a kivezető ajtót. A többesszám pedig nem "királyi", kellett hozzá erő...